Március 2-án, csütörtökön kerül sor az első tárgyalásra abban a rágalmazási ügyben, melyet egy meglehetősen rosszhírű könyvkiadó indított a saját szerzőjével szemben. Hogy a könyvpiac egyik szereplője bíróság elé rángassa szerződött íróját, már önmagában is egy szokatlan jelenség, különösen, ha büntető ügyről van szó. Ha viszont figyelembe vesszük, hogy a szóban forgó kiadóhoz saját bevallása szerint “az egész országból emberek ezrei pályáznak”, “230 szerződött íróval rendelkezik”, illetőleg “60 nemzetközi áruházban értékesíti e-könyveit, nyomtatott kiadványai pedig 19 ország 40 boltjában vásárolhatók meg”, joggal merülhet fel a kérdés: mit követhetett el az az egy író, akit a kiadója nem csak feljelentett a rendőrségen, de hírlevele útján több ízben tájékoztatta vásárlóközönségét, hogy áll most az ellene indított büntetőeljárás? Az e körben kezdeményezett per első tárgyalására kerül most sor a Fővárosi Törvényszéken, melyet a terhelt a vele szemben elkövetett jogi terror hadjárat egyik állomásaként él meg. A sértett féltől nem szokatlanok az ilyen módszerek, és talán nem is ez a legdurvább eszköz, amit fennállásuk alatt alkalmaztak.
A Spekulatív Zóna volt az első, nagyobb nyilvánosságnak örvendő felület, ami figyelmeztetést adott ki az Arte Tenebrarummal kapcsolatban. Ahogy a szerző, Pintér Bence az online zaklatás tárgykörében írta: “szeretnénk figyelmeztetni minden kezdő és nem kezdő írót, könyvkritikust, könyves bloggert, Molyon értékelést író felhasználót és egyszerű kommentelőt, hogy aki a kiadóval akár csak érintőleges kapcsolatba kerül, az jó eséllyel számíthat arra, hogy egy ponton internetes zaklatás áldozata lesz.”
A cikk szerint alapesetben mindenféle jogi handabandával kezdik fenyegetni őket a kiadó névvel rendelkező munkatársai, vagy különféle kamuprofilok, amelyek egyébként leginkább a kiadó munkáját dicsőítik oldalukon.
Ezt megelőzően a Szürke Zóna Podcast foglalkozott a témával. A Kiadók című epizódban, nevek említése nélkül járták körbe az Arte egy-két aljasabb húzásait. Az általuk bemutatott eset lényege: kamuprofilok alkalmazásával próbáltak meg megsemmisítő csapást mérni egy kommentelőre, aki az egyik, irodalmi pályázatról szóló facebook-posztjuk alatt negatív hozzászólást helyezett el. Ezt, ahogy a legjelentéktelenebb kritikákat is, az Arte százszorosra nagyította. Több oldalas válaszlevélben reagáltak, melyből merő sértettség áradt, zárógondolataik pedig bármennyire is lehengerlőek voltak, kiderült belőlük, hogy amit ők a negatív komment hátteréről vélnek, az aligha van átfedésben a valósággal:
“Húzzák meg magukat, mert legközelebb az ügyvédeink fognak válaszolni a zaklatásukra! Akár maga lesz az, akár valamelyik haverjuk álnéven! Rendőrségi feljelentés alapján a szerverszolgáltató köteles lesz kiadni a maga személyes adatait és elérhetőségét. És az alapján fogjuk megtenni maga ellen a feljelentést ÉVEK ÓTA tartó zaklatásért. Ugyanis már a korábbi maguktól érkező rágalmakat, provokációkat is mind dokumentáltuk: csak mondom! Évek óta gyűjtjük ezeket. És most szólok utoljára, hogy ennek vessen véget, mert legközelebb, ha kell, több millió forintot hajlandóak vagyunk arra áldozni, hogy találjunk egy ügyvédet, vagy ha kell, hármat egyszerre, akik magukat minimum nagyösszegű pénzbírságra kötelezik bíróság által, vagy bűncselekményért lecsukatják!”
Ezt a levélváltást egy végletekig etikátlan módszer követte, ami abban áll, hogy előbb egy-egy közömbös (de minden jel szerint fiktív) személy nevében küldenek barátságos hangvételű levelet, amiben támogatási lehetőségekről, interjú kérelemről, a címzett szolgáltatásainak lehetséges igénybevételéről érdeklődnek, majd az első választ követően közlik, hogy az azóta tudomásukra jutott, meghökkentő értesülések miatt haladéktalanul elállnak a megkereséstől, hovatovább jogi lépéseket fognak tenni a címzettel szemben, akihez a pletykák okán megannyi jogsértő cselekményt társítanak (a felfogásuk szerint egy negatív vélemény kinyilvánítása is bűncselekmény). Ebben a konkrét esetben fontos körülmény, hogy a címzett, akit a kiadó egy komment miatt vegzálni kezdett, horror irodalommal és irodalmi pályázatok szervezésével foglalkozik, illetve weboldalán támogatásokat is elfogad.
Nem sokkal azután, hogy elhelyezte a hozzászólást, egy idős asszony, nevezett Beregszászi Marika írt neki. Az özvegy saját bevallása szerint a horror műfaj kedvelője, nyugdíjasként félelmetes történetek olvasásával tölti az idejét, és szeretné támogatni a szerkesztő munkásságát “az oldalon látható legmagasabb összeggel: 9900 forinttal.” Nem válaszolt, hiszen számára is gyanús volt a megkeresés (ez önmagában is árulkodó, hiszen kevés a realitása annak, hogy egy idős hölgy rajongjon az interneten olvasható horrorért, de az is beszédes, hogy egyetlen helyesírási hibát nem ejtett a levélben, viszont nagyon figyelt az olyan kifejezések megfelelő használatára, mint az “úrasszony”, az “én uram” vagy az “énnekem”).
Nem kellett sokat várnia. Napokkal később a szintén hozzájuk köthető, gyaníthatóan fiktív személyek által üzemeltetett legjobb-interjuk.hu vette fel vele a kapcsolatot. Először interjút kértek tőle, majd a felkérést elfogadó válasza után rögtön tudatták vele, hogy visszalépnek a felkéréstől amiatt, amit hallottak róla, egyben követelték, hogy kérjen nyilvánosan bocsánatot mindazért, amit az Arte Tenebrarum sérelmére elkövetett. Ennek elmaradása esetén hatósági feljelentések egész sorozatát helyezték kilátásba, ugyanis “fennállásuk óta egyfajta érdekvédelmi szervezetként is működnek, akik önkéntes alapon jogi tanácsokat is adnak szerzőknek, és akik védik a szerzők és a kiadók érdekeit.”
További szépsége a dolognak, hogy a több oldalas, jogaszvilag.hu cikkekre mutató linkekkel elátott ultimátumban többször hivatkoztak az őket segítő ügyvédcsapatra, ennek jegyében pedig valóban másolatot kapott a levélről egy kamu ügyvédi iroda sebtében összetákolt Gmailes címe. Ha más nem, maga az e-mail cím tesz tanúbizonyságot arról, hogy koholt adatról van szó: “ugyvedi.iroda.5.kerület@gmail.com”
A fenti gyakorlat aljas maffiamódszereket idéz: mint amikor a konkurencia lefizet néhány hajléktalant, hogy strázsáljanak már egy kicsit a szemközti étterem bejáratánál. Ha megpróbálják elküldeni őket, közlik, hogy ők csak enni szerettek volna egyet, és különben sem büdösek, mert múlt héten fürödtek. A rendőr nem küldheti el őket, így az étteremtulajdonos vagy megszokja az új helyzetet, vagy saját kezébe veszi az ügyet és megpróbálja jogszerű keretek között elkergetni a nem túl esztétikus ajtónállókat. Akárhogy is, minden létező megoldás presztízsveszteséget okoz, a konkurens étterem pedig csak jól jöhet ki belőle. Rendkívül emlékeztetnek erre az Arte megoldásai, csak ők nem hajléktalanokkal, hanem maguk által vezényelt kamuprofilokkal próbálják ellehetetleníteni a konkurenciát, és végső soron mindenkit, akit egy kicsit is antagonizálnak.
A “Szürke Zóna: Történetek az árnyékos oldalról” című könyv is foglalkozott az Arte Tenebrarummal, melynek képviselőit az erről szóló fejezet “közösségi média hasbeszélőkként” nevezte meg. Nevüket arról kapták, hogy akár a hasbeszélő a bábjait, úgy használják a különböző, kitalált személyek számára gyártott social media profilokat, egy-egy meghatározott célra:
- ajnározzák a kiadó pályázatait, hogy az milyen nagyszerű ötlet.
- validálják a kezdeményezéseiket, többek közt igazolják, hogy a korábban indított pályázatok nem voltak üres ígéretek, hiszen tényleg teljesítették, amire vállalkoztak, sőt, a pénznyereményt is elutalták.
- végletekig felmagasztalják a kiadó állítólagos “bestseller” íróját.
Farkas Gábor, álnevén Gabriel Wolf a kiadó “bestseller” írója és főszerkesztője, egyben házastársa a kiadót működtető egyéni vállalkozónak, aki a fent említett, folyamatban lévő büntetőeljárásban a sértett fél. A fiktív személyek számára létrehozott Facebook-, illetve Gmail-fiókjaikból álló kamuprofil-hadsereg drótjait ők ketten mozgatják. Ha kell, újakat gyártanak, azoknak személyiséget adnak, ám egy ponton valamennyi profil lebukik: egyiküknek sincs múltja a digitális térben, legfeljebb annyi, amennyi a kiadóhoz kötődik. Bármi, amit posztolnak, az szinte minden esetben az Arte Tenebrarum tartalmainak újraosztása.
A kiadó egyik kedvenc bábja Dr. Szekszárdi Árpád névre hallgat, aki letagadhatatlanul kamuprofil (ha másból nem, korábbi profilképéből lehet erre következtetni, ami eredetileg Kristen Stewart “férfiasított” verzióját ábrázolta). Funkciója egyrészt, hogy mint a korábban meghirdetett pályázat nyertese, egy-egy kommentben validálja az Arte által szervezett fizetős irodalmi pályázatokat. Másrészt a többi szerzővel folytatott privát chatben ajnározza Gabriel Wolfot. Saját Facebook-névjegye szerint a Semmelweis Egyetem pszichiáter szakorvosa volt, bár ahogy az egyik szerzőtársával folytatott chatelés keretében elmondta, már 2014 óta nem praktizál. Az Arte Tenebrarum fennállása alatt szabadúszó újságíróként dolgozott, de egy publikációját sem volt hajlandó megjelölni, mivel “ghost writerként” írt több újságnak is, “sokszor női neveken”, és a szerződése nem engedi, hogy felfedje kilétét. Természetesen a kiadóhoz való kötődésein kívül semmi nyoma ilyen nevű embernek. Ahogy egy közérdekű adatigénylésből kiderült, a Semmelweis Egyetem munkaügyi nyilvántartásában nem szerepel Dr. Szekszárdi Árpád nevű dolgozó.
Pedig korábban ő nyerte az Arte 20 ezer forintos fődíját, és ezúttal, egy olyan kiírás esetén, ahol 100 ezer forint a fődíj, nem győzi igazolni, hogy a pályázat nem átverés, “még aznap átutalták a nyereményt, amikor bejelentették, hogy ő nyert.” Ez alapján valószínűsíthető, mi áll a háttérben: a kiadó azzal próbálja ösztönözni a potenciális pályázókat a maga által szervezett pályázaton való részvételre, hogy egy általa gyártott kamuprofillal oszlatja el az esetlegesen felmerülő kételyeket, csakhogy eközben hamisan igazol egy olyan pénzmozgást, ami meg sem történt, hiszen a pénz nem cserélt gazdát. A szervezőnél volt, és végül a szervezőnél is kötött ki.
Egy ponton valaki megelégelte az Arte Tenebrarum megkérdőjelezhető eszközeit, és összegyűjtött mindent: a kamuprofilok kamu-profilképeit, a nemzetközi értékesítésről szóló megtévesztő vagy hamis állításokat, de a kiadványaik borító-grafikái is helyet kaptak (összehasonlítva azokkal az eredeti borítókkal, ahonnan az Arte Tenebrarum “kölcsönözte” azokat). Ez volt a tiszavirág életű “falseartepublishing” nevezetű Simplesite oldal. Ennek a tartós fennmaradását Gabriel Wolf nem engedhette meg, mivel ezzel örökre ráéghetett volna az a sok leleplezett hazugság. A rájuk jellemző ijesztgetéssel ezúttal nem mentek sokra, mivel nem volt kideríthető, ki áll a weboldal mögött. Kinézték inkább az egyik szerzőjüket, mert annak egy ismerősének tulajdonították a weboldalt. Mivel tudták, hogy pap, még magukhoz képest is alávalóbb eszközökhöz folyamodtak: a saját öngyilkosságukat helyezték kilátásba arra az esetre, ha aznap este még elérhető az oldal.
“Ha a haverod csinálta, szedesd le vele ma. Várjuk a döntésedet. Ha ma este még fent lesz az oldal, mi simán átvágjuk a nyakunkat késsel. Leszarom már ezt az egészet. Mindkettőnk élete az írás volt. Ha leszedeted a haveroddal, akkor életben maradunk, de akkos sem akarunk hallani sem Rólad, sem az “ilyen” barátaidról. Pár óra múlva küldöm a véres fényképeket a karomról, ahogy vágom át késsel mélyen a csontig. Már hoztam rá fűrészt, mert a kés nem viszi majd át a csontot. (A barátnő – szerk.) fotózza majd Neked és küldi. Leszarok mindent. Ő is benne van.
Lehet, hogy én rosszabb vagyok, erre ma jöttem rá. Mert bennem egy cseppnyi kétely sincs, hogy ma megtegyem. Úgyhogy vagy lekerül az oldal, vagy két keresztény vérző testéről kapsz ma fotókat, amit haláluk előtt fogok elküldeni. Én a karomat vágom le. (A barátnő) a nyakát akarja átvágni. Amelyikünk még életben lesz, az majd a másik holttestéről is küld képeket Neked, barátom az Úrban. Búcsúzom is, Isten Veled, barátom. A döntés a Te kezedben van.”
A címzettnek értelemszerűen nem volt módja eleget tenni a követelésnek. Gabriel Wolf keresett egy gyógyszertári üvegcsét, kiszórt a tenyerébe egy maréknyi tablettát, majd ezeket lefényképezte, a képet pedig elküldte a papnak azzal a kérdéssel, hogy “ennyi szerinted elég lesz hozzá fejenként, hogy ne érezzük a vágásokat?” Az oldal végül lekerült. Mindössze egy napig működött. Az Arte Tenebrarum könyvkiadó vezetősége sem ölte meg magát.
Koncz Mars János az első szerzőjük, akit bíróság elé rángatnak. Ahogy több ügyfelükkel, úgy vele is amiatt mérgesedett el a jogviszony, mert János minimális szintű beleszólást akart a kiadó által megszerkesztett kéziratába, illetve „merészelte” sci-fi irodalommal foglalkozó FB-csoportokban megosztani a kiadvány linkjét. Ezt a törekvést az Arte tipikusan szerződésszegésnek minősítette, és e tárgyban küldött válaszleveleiben több ízben hangsúlyozta, hogy “jogászaik” velük értenek egyet. Egy hasonló alkalommal az egyik szerzőjük szerette volna kivetetni az írását egy antológia-kötetből, mire Gabriel Wolf hosszasan taglalni kezdte, hogy a szerzőnek nemcsak hogy nincs joga erre, de a szerződésük hatálya alatt nem is rendelkezhet a mű fölött, tekintve, hogy kizárólagos jogot adott a kiadónak a használatra (melyért a fizetség egyetlen darab tiszteletpéldány volt). Mint írta, meggyőződése szerint “a szerződések legálisak és érvényesek. Tegnap ezt ügyvédek megerősítették. A törvény mellettünk áll.” Ebben az ügyben egyébként odáig vetemedtek, hogy felvették a kapcsolatot a szerzőjük élettársával, aki szintén küldött nekik írást. Felajánlották neki, hogy ha szakít a párjával, benne maradhat az ő műve az antológiában, de ha nem, akkor lezárják vele a tárgyalásokat és a szemükben egy oldalra kerül az általuk gyűlölt féllel. Mint Gabriel Wolf megírta:
“Ha elhiszed, hogy amit leírtam, ügyvédektől származik, hiteles információ, mi tisztességes emberek vagyunk, legális, érvényes szerződéssel, és a barátnőd hazudozik, és hisztériás állapotban vagdalkozik mérhetetlenül udvariatlan stílusban, egyszerű sértődésből, akkor ezt ÍRD MEG NEKI a szemem láttára, és szakíts vele ma! Állást kell foglalnod. Ez háború. Tönkre akar minket tenni. Ha az ő pártját fogod, akkor Te is ellenség vagy. Ezt tudnod kell.”
János úgy döntött, megszűnteti velük a szerződést, mert saját bevallása szerint “állandóan hisztiztek, és folyamatosan módosították a feltételeiket”. Ezt követően kezdett blogolni arról, hogy az Arte nem teljesíti az őket terhelő kötelezettségeket: egy korábbi szerződésük szerint járt volna még neki egy keménykötéses tiszteletpéldány egy antológia-kötetből, de azt nem kapta meg.
Az Arte Tenebrarumnak olyannyira sikerült megfélemlíteni a blog tárhelyszolgáltatóját, hogy az a saját szabályaitól eltérve, mindenfajta hatósági határozat vagy bírósági végzés nélkül, pusztán az Artésok bemondására alapozva elfogadta, hogy a János oldalán megjelenő tartalmak törvénysértőek, ezért 12 órás határidő szabása mellett kötelezte Jánost, azaz a saját ügyfelét, hogy távolítsa el a panaszos által sérelmezett tartalmat, különben felfüggesztik a tárhelyét, merthogy cégüknek “nincsen mérlegelési jogköre, hogy a bejelentett tartalom valóban jogsértő-e”, ezért azt nekik, “mint a szervereket biztosító, fizikai hozzáférést biztosító szervezetnek mindenképp el kell távolítania.” Ez azért is érdekes, mert az irányadó (a nyilvánosság felé is vállalt) gyakorlatuk szerint “csak hatósági határozat alapján függesztik fel a tárhelyet”. A tárhelyszolgáltató egyébként nem kívánt nyilatkozni az ügyben.
János viszont talált egy alternatív megoldást: átvitte az oldalt egy Thaiföldön élő ismerőse tárhelyére, így az oldal fennmaradhatott.
Ezt követően vele szemben is megpróbálkoztak az ismert módszerrel. Gabriel Wolf igazolhatóan elkészített egy e-mail fiókot egy bizonyos „László Sarolta” nevű, kitalált személy számára, melyhez a laszlo.viraguzlet@citromail.hu e-mail címet rendelte. Az elkészítéskor valamiért azt állította be, hogy az odaérkező leveleket a fiók automatikusan továbbítsa az igazi e-mail címére, és ennek köszönhette végül a lebukást. A kitalált személy nevében azzal kereste meg Koncz Jánost, akivel addigra az Arte révén már konfliktusa volt, hogy érdeklődjön az általa korábban nyújtott weblapkészítés-szolgáltatással kapcsolatban. A közösségi média hasbeszélők éppen az ilyen körülményekre vadásznak. Az első olyan válasz után, ami együttműködés, avagy egy jogviszony lehetőségével kecsegtet, adócsalást, tisztességtelen piaci magatartást és egyéb jogsértéseket kiáltanak, a végletekig felnagyítva az általuk vélt visszásságok jelentőségét. Amikor a megkeresésére János azt válaszolta: „nem vállalhatom el, mert a cégemet jó pár éve megszüntettem”, levele a Gabriel Wolf által beállított konfigurációnak köszönhetően továbbításra került saját e-mail címére, de mivel ott őt letiltotta, onnan „visszapattanva”, a válaszát követően megkapta az értesítést arról, hogy Gabriel Wolf fiókjába nem tudott megérkezni a levele (annak ellenére, hogy elvileg egy virágüzlet tulajdonosával kommunikált egy üzleti megkeresés tárgyában). A “közösségi média hasbeszélést” bizonyító levélváltást János saját blogján hozta nyilvánosságra, de a bíróság számára is becsatolta.
A kiadó képviselője a blogbejegyzésekre hivatkozva feljelentést tett, majd – egy gazdasági szereplőhöz képest egészen szokatlan módon – hírlevelében tájékoztatta vásárlóit, támogatóit és feliratkozóit a János ellen tett feljelentés, majd az az alapján indult büntetőeljárás fejleményeiről. A hírlevélben konkrét bűnügyi információkat is nyilvánosságra hozott, amikor a következőket közölte a feliratkozóival:
„K. János, korábbi szerzőnk 2021. november 24. óta folyamatos lejárató hadjáratot folytat ellenünk. Eleinte ezt még a hátunk mögött tette, miközben még éppen az ő regényének kiadásán, szerkesztésén dolgoztunk. (…) Ezen a ponton (amikor már bizonyíthatóan minden követelésének eleget tettünk, mert bontottuk vele a szerződést, mégis folytatta a lejáratásunkat) minden bizonyítékot összegyűjtve arról, amit ellenünk tett, és amivel kiadónknak anyagi kárt okozott, feljelentést tettünk ellene rágalmazásért, hitelrontásért, fenyegetésért, zsarolásért, zaklatásért (…) Ezekre mind bizonyítékokat csatoltunk a rendőrség számára, és feljelentést tettünk a XVII. kerületi Rendőrfőkapitányságon K. János ellen 2021.12.30-án. Az ügy azóta kivizsgálás alatt van.”
Mindezen felül a kiadó megmagyarázhatatlan közlésre vetemedett: több különböző hírlevele útján tárta nagy nyilvánosság elé többek közt a feljelentés dátumát, iktatási- és azonosító adatait (beadványazonosító, érkeztetőszám, érkeztetés dátuma, ügyiratszám), illetve megannyi olyan információt, aminek az olvasatán bárki arra asszociálhatna (tévesen), hogy Koncz Mars János egy elítélt bűnöző. Mindez persze szükségtelen volt, ugyanis ezt a gesztust semmi nem indokolta volna, kivéve a karaktergyilkosságra irányuló esetleges törekvés.
Érthető okokból János ennek hatására bejelentéssel élt az adatvédelmi hatóságnál, mivel a kiadó a bűnügyi személyes adatait tárta hírlevél-feliratkozók tízezrei elé, amihez nem volt joga. A NAIH hatósági eljárást indított, majd megállapította: az Arte Tenebrarum mögött álló egyéni vállalkozó az Általános adatvédelmi rendelet (GDPR) nem kevesebb mint 10 bekezdését sértette meg. A hatóság előtt úgy indokolták a bűnügyi adatok nyilvánosságra hozatalát, hogy arra saját „önvédelmük” érdekében kerítettek sort, érthetetlen azonban, miképpen szolgálja valakinek az önvédelmét az, ha egy nyilvánosság elé tárt konfliktus keretében egy gazdasági szereplő nagyszámú érintetti körrel közli egy magánszemély szenzitív adatait olyan büntető ügyre vonatkozóan, amit ő maga kezdeményezett.
“Úgy vélem, hogy a feljelentő a jelenlegi rágalmazási ügyet is ugyanarra használja, mint amire az összes aljas eszközét: pszichikai hatást kíván gyakorolni az általa antagonizált személyekre, nem utolsó sorban pedig el akar engem és mindenki mást is rettenteni attól, hogy kritikát fogalmazzon meg az Arte Tenebrarumról” – mondta Koncz János. – “Nem csak az ellenem tett intézkedéseit akarta nyilvánosságra hozni, hanem el akart lehetetleníteni: arra törekedett, hogy a nyilvánosság egy bűnözőként ítélje meg a személyemet.”
Az Arte Tenebrarum azóta “csődbe ment”, legalábbis a mögötte álló házaspár nyilatkozatai szerint erre a sorsra jutott (igaz, a csőd nehezen értelmezhető egy egyéni vállalkozás esetén). A hivatalos adatok azonban ellentmondanak ennek: bár nem csak az egykori vásárlóik, követőik, de a bíróság előtt is vállalják, hogy Koncz János ténykedése miatt mentek tönkre, a kiadó ugyanakkor nem szüntette meg vállalkozói tevékenységét, csak szünetelteti azt 2022.09.30-a óta, tehát egyetlen, online, ügyfélkapu birtokában is megtehető művelet útján bármikor folytathatja.