Az amatőr irodalmi szcénában mozgó szerzők, szerkesztők és kommentelők már találkozhattak az ország legrosszabb hírű kiadójának nevével. Módszereik között nem csak a minimum 5 oldalas, jogásziasan megfogalmazott ultimátumok szerepelnek. Az Artétól nem volt idegen az sem, hogy kamuprofilokkal terrorizálják az általuk antagonizált személyeket, vagy hogy saját öngyilkosságukkal fenyegessék meg egy, a hazugságaikat lebuktató oldal feltételezett tulajdonosát.
A megkérdőjelezhető eszközök elszenvedéséhez elég volt akár egyetlen negatív komment, de azok a szerződött íróik is ilyenekre számíthattak, akik “beleszóltak” a saját kéziratuk szerkesztésébe.
A kiadó körüli furcsaságok akkor kaptak nagyobb nyilvánosságot, amikor megjelent egy figyelmeztetés a Spekulatív Zónán, miszerint bárki, aki kapcsolatba kerül az Arte Tenebrarummal, nagy eséllyel online zaklatás áldozata lesz. Később az Ankor.hu is lehozta, hogy digitális maffiamódszerekkel vegzálja szerzőit egy hazai könyvkiadó, majd az Arte által indított rágalmazási per első tárgyalásáról is tudosítottunk, melyet azért kellett a tervezett 3 óra helyett másfél óra után félbehagyni, mert a feljelentő (a kiadó alapítója és vezetője) nem csatolta be a bíróságnak az általa sérelmezett blogbejegyzéseket, amelyeket egy vele szerződésben álló írójuk tett közzé a saját blogján.
A Szürke Zóna Podcast most három részes sorozatot szentel a témának, melynek első már elérhető a legnépszerűbb platformokon, de a Simplecaston publikált verzió e cikk alatt is meghallgatható:
Az epizódból kiderül:
- Bár a kiadó szerint Gabriel Wolf főszerkesztő és “bestseller” író (akitől a címben olvasható sor is származik) egy református lelkész unokája, aki a második világháború alatt zsidókat mentett, majd megalapította New Yorkban az első magyar amerikai református gyülekezetet, az Arcanum Digitális Tudománytár jóvoltából megismerhető korabeli sajtóban, így a Reformátusok lapjában a nagypapának név szerint nyoma sincs, hovatovább nem hozzá köthető a New York-i gyülekezet (amit 100 évvel korábban Ács Gedeon, Kossuth Lajos tábori lelkésze szervezett meg).
- Egy 2019-es interjúban az szerepelt: az Arte Tenebrarum nem kér pénzt a szerzőktől a kiadásért, a következő évben már kiderült, “a szerkesztetlen kéziratok megjelentetése esetén a szerkesztésért díjat kér”.
- Gabriel Wolf az eredetileg vállalt üzletpolitikával kapcsolatban úgy fogalmazott: “lehet, hogy ezzel a hozzáállással mi nem fogunk multicéggé, céghálózattá nőni, de hogy őszinte legyek, nem is akarunk. Jobban szeretjük a családias hangulatot a kiadónál. A szerzőkkel inkább baráti, mintsem üzleti kapcsolatra és hangnemre törekszünk.” Ezzel szemben az egyes szerzőikkel folytatott kommunikáció minden volt, csak nem baráti. Szerkesztéssel kapcsolatos vitába nem voltak hajlandók bocsátkozni, az elmérgesedett levélváltásaik során akár 35-ször is képesek voltak az őket segítő ügyvédekre hivatkozni, akikről később, egy jogvitájuk keretében kiderült, hogy nagy valószínűséggel nem léteznek. Az előzetes letartóztatással, vagyonelkobzással és nyilvános megaláztatással rémisztgetésről szó se essen.
- Dr. Szekszárdi Árpád a kedvenc kamuprofiljaik közé tartozott, akivel eleinte csak saját pénznyereményes pályázataikat validálták (ő igazolta hamisan, hogy a előzőleg elnyert összeget már az eredményhirdetés napján megkapta). Később azonban a kiadó vezetője az ő neve alatt is konfliktusokba bocsátkozott, majd amikor evidensé vált, hogy ilyen nevű ember nem létezik, a facebook-progilja drasztikus átalakításon esett át. Bemutatkozásában megjelent, hogy a “Dr. Szekszárdi Árpád” egy írói álnév, noha korábban vállalta, hogy 2014-ig a SOTE-nál dolgozott pszichiáter szakorvosként. Ilyen ember persze nem szerepelt a Semmelweis Egyetem munkaügyi nyilvántartásában.
