Lezajlott az első tárgyalás abban a rágalmazási ügyben, melyet az Arte Tenebrarum könyvkiadó indított a saját szerzőjével szemben. A bírónő több mint egy órán keresztül hallgatta meg a feleket, majd végül a kiadó hanyagsága miatt volt kénytelen félbehagyni a háromórásra tervezett tárgyalást.
Mint megírtuk, az Arte Tenebrarumot annak “megszűnéséig” vezető egyéni vállalkozó, F. L. feljelentette egyik szerzőjét arra hivatkozva, hogy az a nagy nyilvánosság előtt, több blogbejegyzésében “gúnyolta, rágalmazta, becsmérelte őt”. Koncz Jánosnak nem csak a feljelentés terhét kellett elviselnie, hanem azt is, hogy eközben az Arte Tenebrarum több alkalommal, hírlevélben tájékoztatta nagyszámú (akár több tízezer fős) vásárlóközönségét arról, hogy áll az általa kezdeményezett büntetőper, ennek keretében pedig rendkívül részletesen és tételesen felsorolva közölte a perrel összefüggő információkat, így például Koncz János bűnügyi személyes adatait is. Saját magyarázata szerint a kiadó erre “önvédelemből” vetemedett, de többek közt emiatt a gyakorlata miatt a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elmarasztalta őt.
“Ha kell, több millió forintot hajlandóak vagyunk arra áldozni, hogy találjunk egy ügyvédet, vagy ha kell, hármat egyszerre, akik magukat minimum nagyösszegű pénzbírságra kötelezik bíróság által, vagy bűncselekményért lecsukatják!” – írta egy alkalommal az Arte képviselője valakinek, akivel konfliktusa volt. Ennek ellenére a kiadó “bestseller” írója és egykori főszerkesztője, a Gabriel Wolf néven ismert Farkas Gábor, valamint felesége, F.L. ügyvédek nélkül érkeztek a Pesti Központi Kerületi Bíróság második emeleti tárgyalójához.
Már az első percekben kiderült, hogy Gabriel Wolf – bár előre jelezte, hogy segítőként venne részt a felesége által indított perben – nem lehet jelen a tárgyaláson, mivel egyrészt oda akár tanúként is idézhető lesz, másrészt a segítőként való részvételnek olyan feltételei vannak, amellyel a férj nem rendelkezik. Ezért el kellett hagynia a tárgyalótermet, és a folyosón volt kénytelen várakozni.
Miután a bírónő felolvasta a feljelentés anyagát, a magánvádlót kezdte kérdezni: próbálta a segítségével rekonstruálni, hogy került kapcsolatba Koncz Jánossal, illetőleg mi volt az a pont, amikor oly mértékben mérgesedett el köztük a viszony, hogy a felek békés úton már nem tudták azt rendezni. Amikor Koncz sérelmezett közléseit érintette a bíróság, Dr. Krénusz Éva rámutatott, hogy a magánvádló a bíróság külön hiánypótlási felhívására sem csatolta be azokat a blogbejegyzéseket, amelyekre a vádját alapozta. Ez viszont ellehetetlenítette azt, hogy folytassák a tárgyalást, mivel nem volt mit Koncz elé tárni.
Lényeges körülmény, hogy a feljelentő valójában reagált a bíróság hiánypótlására: egy 18 oldalas dokumentumban sorolta fel azokat a sérelmezett szövegrészleteket, amelyeket Koncz János közölt a blogoldalán, egyben megjelölte a bejegyzésekhez vezető linkeket, illetve azt is, miért tartja magára és kiadójára nézve rágalmazónak a közléseket. Ez azonban nem volt elég, a bíróságnak ugyanis csak akkor van módja ezeket megítélni, ha azokat teljes terjedelemben, a szövegkörnyzettel együtt bocsátják a rendelkezésére, ez a feladat pedig a magánvádlót terheli, aki kvázi az ügyész szerepét tölti be ebben a büntetőeljárásban. Amíg erre nem kerül sor, csak “szemlézni” lehet a közléseket. A bírónő tehát felhívta F.L-t arra, hogy a következő tárgyalásig nyújtsa be ezeket. Ekkor a magánvádló kérdéssel élt a bíróság felé: “Mit tudok tenni akkor, ha Koncz úr eltünteti a cikkeket, mire hazaérek?”
“Nem vagyok ügyvéd” – felelte erre a bírónő. – “Nem tudok jogi segítséget nyújtani.”
A kiadó képviselőjének tanácstalansága és felkészületlensége abban a tekintetben is érthetetlen, hogy az elmúlt években több alkalommal hivatkoztak az őket segítő jogászokra olyan konfliktusok során, amelyeket kommentelőkkel, az amatőr irodalmi szcéna szereplőivel, illetve szerződéses partnereivel folytatott. Az alábbi idézetek mind az Arte Tenebrarum valamely képviselőjétől származnak:
- “Szerződött íróink között olyan személyek vannak, mint például rendőr, ügyvéd, újságíró, jogász, akik bármikor egyetlen kérésünkre nagyon szívesen adnak tanácsot, vagy akár a késérünkre segítenek lépéseket tenni az ilyen bűnözőkkel szemben, mint maga.”
- “Húzzák meg magukat, mert legközelebb az ügyvédeink fognak válaszolni a zaklatásukra!”
- “A szerződések legálisak és érvényesek. Tegnap ezt ügyvédek megerősítették. A törvény mellettünk áll.”
Talán magyarázható a hiányosság azzal, amit F.L. közölt: hogy jelenleg azért szünetel a vállalkozása, mert nincs pénze megszűntetni azt, így akár nincsenek források az ügyvédek megbízására sem. Ugyanakkor nehezen hihető, hogy a kiadó megszűnésével hátat fordított nekik mindaz a 230 szerződött író, akik közül néhányan (rendőrként, ügyvédként, jogászként) pár éve még nagyon szívesen adtak volna tanácsot, avagy kérésre segítettek volna jogi lépéseket tenni.
A magánvádló megpróbálta nevesíteni azt a körülményt is, ami a feljelentés megtétele után jutott a tudomására: Koncz János könyvet írt Buborékember címmel, melynek borítóján F.L. szerint a férje karikatúrája látható. A bíróság azonban ezt lekeverte, mivel ez nem tárgya az eljárásnak, és csak akkor tud ezzel bárki foglalkozni, ha feljelentést tesz, melyre a bíróság előtt is megvolt lehetősége. Erről F.L. a tárgyaláson nem kívánt döntést hozni.
A tárgyalás második felében Koncz Jánost kérdezte a bíróság. Tőle is az események kronológiai rendezését várta el, azaz – akár csak a magánvádló esetén – megpróbálta tisztázni vele is, mikor történtek a főbb események, így a szerződéskötés, a viszonyuk elmérgesedését közvetlenül megelőző levélváltás, valamint a sérelmezett blogbejegyzések közzététele. Mivel a per tárgya 7-8 olyan közlés volt, amelyeknek csak egy-egy mondata állt a bírónő rendelkezésére, mindössze arról tudta megkérdezni a vádlottat, hogy azokat tényleg ő írta-e.
Koncz János magára vállalta az általa jegyzett cikkeket, de két blogbejegyzést leszámítva vitatta, hogy az adott írások az Arte Tenebrarumról vagy kifejezetten a sértett személyéről szólnának. Koncz János állítása szerint a vitatott blogbejegyzések egyikében sem szerepel a kiadó nevesítve. F.L. ennek tényét elismerte, ugyanakkor megjegyezte, számára egyértelmű, hogy a bejegyzésekkel a szerző rá utal. Koncz azt a közösségi médiás tevékenységet is vitatta, amit F.L. a feljelentés-kiegészítésében neki tulajdonított, de jelezte, hogy nem emlékszik minden blogbejegyzésre.
Koncz János nem ismerte el a bűnösségét. Ezután kérdéseket intézett a magánvádlóhoz, melyek a kiadót ért (neki felrótt) kárt vitatták. A válaszokból kevés derült ki, mert F.L. vonakodott válaszolni, azonban erre tanúként köteles volt. A kiadó korábban úgy nyilatkozott a bíróság irányába, hogy mielőtt a vádlott “rágalmazni kezdte őt, bevétele már elérte a havi közel 1 millió forintot.” Ezzel szemben Koncz János lekérdezte a NAV bárki számára elérhető rendszeréből F.L, mint egyéni vállalkozó bevallási adatait, és a közhiteles információk szerint a 2021-es évre vonatkozóan mindösszesen 4.302.093,- forintos bevétel, 2.254.306,- forintos jövedelem, illetve 510.601,- forintra vonatkozó adófizetési kötelezettség keletkezett számára. Az Arte Tenebrarum tényleges, összes bevallott bevétele Koncz tevékenységét megelőzően ez alapján nem hogy elérte volna a havi 1 millió forintot, de (12 hónapra lebontva) a havi 400 ezer forintot sem haladta meg, mely összegről egyébként sem állítható teljes bizonyossággal, hogy csak a könyvkiadói és könyvértékesítési tevékenységéből származott.
A hátsó padsorban helyet foglaló nyilvánosság számára is feltűnő volt a bírónő meglepettsége, amikor F.L. azt találta mondani, a kiadó nyomtatott kiadványait hazai könyvesboltok nem forgalmazták, de külföldi terjesztők igen, ráadásul magyar nyelven.
A tárgyalás június 20-án folytatódik. Ekkorra kell az Arte Tenebrarumnak benyújtania Koncz János blogbejegyzéseit.