2025. március 22-e kétségkívül vízválasztó a megtörtént bűnügyek hazai rajongótábora számára. Ezen a napon robbant rá ugyanis az Első Magyar True Crime Találkozó szervezőire a valóság: hiába tűnt eredetileg komoly kihívásnak egy közösség létrehívása, végül sokkal többen akartak részt venni ezen a rendezvényen, mint ahányan befértek a terembe.
A gondolat, hogy tenni kéne valamit a magyarországi true crime közösségért, a BŰNtények Podcast és a Szürke Zóna Podcast közös epizódjában fogalmazódott meg (ez a vonatkozó részben 1:07:34-nél hallható). Mint kiderült, Szatmári Péter (BŰNtények) is már kereste a lehetőséget, hogyan vonja be a hallgatóit „egy kis kérdés-válaszra”, ám ez sokáig legfeljebb a kommentelés engedélyezésében merült ki. Péter a facebookon is igyekezett lehetővé tenni, hogy a tartalmai, végső soron a bűntények iránt érdeklődő hallgatókból egyfajta közösség létesüljön, melynek természetesen kudarc lett a vége: miközben a hallgatottsági adatok egy-egy epizód vetülétében nem mozdultak, a véleményformálásra bocsátott posztok kommentszekciójában kibontakozó gyűlölködés moderálása viszont egy örökké tartó szélmalomharcnak bizonyult. Végül a BŰNtények Podcast szerkesztőjének is az volt a megélése, hogy az online platformok nem alkalmasak arra, hogy közösséggé kovácsolják az azonos érdeklődésű embereket.
„Ha a true crime-nak lesz közössége, az remélhetőleg minél távolabb kerül a közösségi médiától.”
Így vélekedett Rezső (Szürke Zóna Podcast), aki az akadályt abban látta, hogy nincs elegendő és megfelelő platformjuk azoknak, akik publikálnának a megtörtént bűnügyekről, elvégre adott tartalmak körül tud csak megszerveződni az azonos érdeklődés. „Számomra egy nagyon érdekes gondolatkísérlet, hogy amikor kiforr majd egy közösség, azt milyen mederbe érdemes terelni?” – vélte a podcaster.
A beszélgetés után Peti és a Szürkék belevágtak az Első Magyar True Crime Találkozó megszervezésébe, és már ekkor egyetértés volt abban, milyen üzenet köré kellene felépíteni ezt a mozgalmat:
„A true crime mindenkié!”
Nem is volt kérdés, hogy ennek jegyében az első alkalmat ingyenessé kell tenni, hiszen nem vette volna ki jól magát, ha egy lappangó közösség első találkozóján csak az első x jegyvásárló vehet részt. A hangsúly a „lappangó” szón van: ekkor még nem lehetett tudni, mennyien is lennének nyitottak arra, hogy személyesen vegyenek részt a találkozón; a pandémia kissé átformálta, kiszámíthatatlanná tette az emberek offline eseményekre való nyitottságát, és rendezvényszervezői körökben egyébként is közhelynek számít, hogy bármennyien is jelentkeznek, a negyven százalékuk lemorzsolódására számítani lehet.
A kezdeményezők úgymond híján voltak az apparátusnak is: eleinte nem tudták, kikre lehetne bízni a rendezvény menedzselését, ám ez csakhamar megoldódott: amikor a platformjaikon hírt adtak a közösség szervezéséről, húsz önkéntes jelezte, hogy valamilyen módon segítené a projektet. Közülük kerültek ki azok, akik végül segítették a True Crime Találkozó levezénylését.
A következő kérdés, amire választ kellett találni: mennyien jönnének el? Ennek felmérésére egy regisztrációs ív szolgált, melynek (adatkezelési tájékoztatója szerint is) az volt a célja, hogy az érdeklődő „kifejezhesse részvételi szándékát az eseménnyel kapcsolatban.” A számok meghökkentőek voltak: több mint kétezren (!) jelezték vissza – különösebb reklámozás nélkül – hogy részt szeretnének venni az eseményen. Ekkora tömeg befogadására egy induló rendezvénysorozat úgymond „prototípusán” nem igazán mutatkozott lehetőség. Még a Lurdy házban is (mely végül a TC Találkozó helyszínéül szolgált) az ezer fő a legnagyobb létszám, amit a rendezvényközpont az adott termében be képes fogadni.
A podcasterek hónapokon át lamentáltak, az önkénteseket és az előadókat is bevonva, hogyan is oldják meg a problémát, és ebben a körben több ötlet is felmerült. A rendezvény fizetőssé tétele tűnt a legegyszerűbbnek, de ezt a csapat nem tartotta tisztességesnek. „Már meghirdettük ingyenesnek. Most már ne tegyük fizetőssé!” – így szólt a konklúzió, de a döntést az is erősítette, hogy ezzel a megoldással ugyanott tartottak volna: hogy az érdeklődők jelentős százaléka nem tud részt venni az eseményen.
Végül a szervezők egy további terem kibérlésével, illetve az előadások átvetítésével oldották meg ezt a problémát. A délelőtt tízkor kezdődő esemény elején még fennállt, hogy a később érkezőknek várniuk kellett az előtérben, amíg ülőhelyek szabadulnak fel, de ez szerencsére a harmadik (11:45-kor kezdődő) előadásig bezárólag megoldottá vált: a résztvevők fluktuálódni kezdtek, rengeteg szék vált szabaddá, mely lehetővé tette, hogy mások is helyet tudjanak foglalni.
„Ha a mai napon csak egyetlen emberrel meg tudtok ismerkedni, akkor már tettetek valamit ezért a közösségért.”
Így fogalmazta meg a Szürke Zóna Podcast hosztja a rendezvény megnyitásakor az eredeti vállalásukra visszamutató üzenetet. Az első előadást Szatmári Péter tartotta, melynek témája a Taczman gyilkosság volt. Csukott szemmel egy élő BŰNtények epizódnak is felért volna, mivel Péter kiválóan előadta az üggyel kapcsolatos legfőbb, sőt, legmegdöbbentőbb ismereteket.
Másodiknak Androvicz Gábor, a Rendőrmúzeum munkatársa prezentált érdekes információkat Kiss Béláról, az első magyar sorozatgyilkosról. A múzeum egyébként kitelepült az eseményre, az érkezőket az ő standjuk fogadta.
Ezt követően a Szürke Zóna Podcast előadására került sor: Rezső megörökített bűncselekményekkel érkezett; először a Kennedy-merénylet film- és képfelvételeit elemezte ki a közönség segítségével, rámutatva a gyilkosság sajátosságaira, de szóba került a tömeges öngyilkosság helyszínéül szolgáló Jonestown, David Parker Ray, avagy a kínzókamrájáról ismert Toy box killer (akinek hangfelvételét a podcast korábban rekonstruálta), a szerszámosládás gyilkosok, és végül a diktafon által megörökített (és a podcast által feldolgozott) csepeli kettős gyilkosság is, melyről Rezső könyvet is írt.
Az ebédszünetet követően Dulai Péter bűnügyi újságíró, számos kriminalisztikai témájú könyv szerzője folytatta a rendezvényt. A Kádár-korszakban elkövetett gyerekgyilkosságokról szóló előadása informatív volt, és kétségkívül tartalmas. Péter a tőle megszokott alapossággal részletezte az egyes bűncselekményeket, nem véletlen, hogy olvasó közönsége nagy létszámban képviseltette magát a rendezvényen. Ezután a Blikk Nyomon vagyunk! című műsorának szerkesztői beszéltek a soroksári futónő gyilkosságáról, kielemezve az elkövetővel készített interjút. Emellett szóba jött a Csalókirályként ismert szélhámos is, akinek a történetei megnevettették a közönséget.
Dr. Horváth Orsolya „A valóság sötétebb, mint a fikció? – True crime vs. Krimik” című előadásával érkezett. Orsolya azt boncolgatta, mi történik, amikor a valós bűnügyek találkoznak a krimiírók képzeletével. Az előadás kitért arra is, mennyire hűek a nyomozós történetek a valósághoz, és mik azok a filmes klisék, amelyek soha nem fordulnának elő egy valódi nyomozás során. Az előadása végén egyfajta társadalmi kísérletre került sor, mely során kiderült: a hallgatóság közül senki sem tudta volna leírni a mögötte ülő személyt.
Végül Janecskó Kata és Munk Veronika, a szerepjátékos gyilkosságról szóló true crime podcast sorozat alkotói zárták a rendezvényt, melyet váratlan fordulat színesített: az előadás egy pontján az előadók felhívták a színpadra azt az igazságügyi informatikai szakértőt, aki (az egyik terhelt megbízásából) részt vett az eljárásban, így Fülöp Tamás programozó matematikus, az ügy aggályos részleteiről első kézből tudott beszámolni. Kata és Veronika elmondták, mindez nem volt betervezve; az előadást megelőzően vették észre egymást, majd megbeszélték, hogy Tamás is feljön majd a színpadra.
A rendezvény során a résztvevőknek több alkalommal is lehetőségük nyílt beszélgetni az előadókkal, így kitárgyalhatták velük az érdekesebb bűnügyeket, de a jelenlévő szerzők dedikálták is a könyvüket. A Cser kiadó is kitelepült, Dulai Péter legújabb könyve, Rémület – Gyilkosok és áldozatok feketén-fehéren, megvásárolható volt, de Dorosz Dávid is dedikálta a helyszínen Mindenki lelép című művét. Az Arcanum standjánál módja nyílt az érdeklődőknek kipróbálni a több száz év digitalizált sajtócikkeit tartalmazó Arcanum Újságok adatbázist.
Mivel az Első Magyar True Crime Találkozó hatalmas népszerűségnek örvendett, és a jelenlévők közül többen szóban is kifejezték, milyen hatalmas meglepetés volt, hogy első alkalommal mindez meg tudott valósulni, a szervezők részéről egyetértés volt abban, hogy jövőre is megrendezésre kerül a rendezvény. Az első alkalom tapasztalataival már számos szépséghiba kiküszöbölhető lesz, és remélhetőleg addigra a most megszületett közösség is organikusabbá válik, talán olyannyira, hogy aki most csak néző volt, 2026-ra akár true crime tartalomgyártó, sőt, előadó is lehet.
Az érdeklődők, önkénteskedni vágyók, illetve a potenciális előadók már felvehetik a kapcsolatot a szervezőkkel az info@magyartruecrime.hu címen.
Időközben (a szervezőktől függetlenül) egy Discord-szerver is létesült. A magyar true crime közösség chat platformja ezen a linken érhető el: https://discord.gg/BPCm5gDrxQ
A műfajban alkotók számára pedig az alábbi tartalom érdekes lehet: