Farkas J. félelmetes párhuzamokról szóló cikkében az amerikai kriminalisztika alapvetéseinek bemutatásával nyitotta a dél-kaliforniai true crime-mal foglalkozó cikksorozatát, melynek aktuális, alábbi állomásán három sorozatgyilkos kerül összehasonlításra.
Patrick Kearney
„Magányos ember, akinek hátborzongató csendje van”
/Jerry Stevens, Kearney ismerőse/
Patrick Kearney 1939-ben született Kaliforniában. The Trash Bag Killer (Szemeteszsákos Gyilkos) és Freeway Killer (Autópálya Gyilkos) néven híresült el, és 1962 és 1977 között szedte áldozatait. Egyike annak a három sorozatgyilkosnak, akikről azt hitték, hogy egyetlen elkövető. Középosztálybeli, stabilnak nevezett, három fiúgyermekes család legidősebb fiaként cseperedett fel. Korai életéről kevesebbet tudni, mint a másik két országúti gyilkoséról, viszont már fiatalkorában világossá vált, hogy van benne valami szokatlan. Anyja gondoskodó volt, apja viszont nagyon sokat dolgozott, őt kevésbé érdekelte a családja. Tizenhárom éves fiát úgy tanította meg a disznóölésre, hogy a gyermek szeme láttára ölte le az állatot, méghozzá pisztollyal, a fejére leadott lövéssel, a fiatal Kearney pedig azonnal rákattant az ölésre. Leginkább a vér és a belső szervek nyűgözték le: amikor azt hitte, nem látja senki, belefeküdt az állat maradványaiba. Vélhetőleg fajtalankodott is velük, állítólag a család kutyájával is folytatott szexuális aktust. Mivel vékony, alacsony és beteges külsejű fiú volt, már fiatalon folyamatosan zaklatták és furcsának titulálták, ami hatást gyakorolt a személyiségére; hamar kialakult benne a bosszúvágy és a fantáziálás arról, hogy megöli azokat, akik bántalmazták őt. Visszaemlékezése szerint már nyolc évesen arról fantáziált, hogy embereket öl. Mivel nem fogadta be a többi gyerek, és úgy érezte, apjának sem tud megfelelni, Kearney mindig kívülálló maradt, aminek súlyos következményei lettek egész életére nézve.
Iskolái elvégzése után csatlakozott a légierőhöz. Itt lett szerelmes David Hillbe, és noha ekkor még Kearney házas volt, szerelmi viszonyba kezdett a férfival. Nemsokára Kearneyt elbocsátották a katonaságtól, így rövid idő elteltével melegbárokat kezdett látogatni. De amit igazán akart, az sokkal sötétebb dolog volt, mint az alkalmi szex. Jellemzően akkor tört rá a gyilkolási vágy, amikor Hill-lel nem voltak jó kapcsolatban, aki hol elköltözött a feleségétől, hol visszaköltözött hozzá, így ha Kearney és Hill kapcsolata éppen kiegyensúlyozott volt, valamennyire gátat tudott szabni az ölési kényszernek. Mindeközben Kearney mérnökként dolgozott egy repülőgépgyártó cégnél. Egy pszichiáter, aki letartóztatása után interjút készített vele, megállapította, hogy az IQ-ja 180, amely jóval meghaladta a zseninek tartott határértéket. Folyékonyan beszélt spanyolul, és lelkes érdeklődést mutatott a latin-amerikai kultúra iránt, ezt az érdeklődést is felhasználva arra, hogy potenciális áldozatokat szerezzen.
William Bonin
“Teljesen menő volt, semmi különös nem volt benne”
/McVicker, Bonin túlélő áldozata/
William Bonin 1947-ben született Connecticut-ban. Freeway Strangler (azaz „Autópálya Fojtogató”) és Freeway Killer néven vált ismertté, sorozatos nemi erőszakjait, majd gyilkosságait 1968 és 1980 között követte el. Második gyermekként nevelkedett egy három fiúgyermekes családban. Bonin fiatalkorára a város, ahol cseperedett, már nem az iparáról, hanem a burjánzó szerhasználatáról vált híressé. Szülei alkoholisták voltak, így Bonin mélyszegénységben nőtt fel; mivel nem volt mit ennie, gyakran kiosont testvéreivel a szomszédok kertjébe, hogy krumplit lopjon, amit nyersen és mosatlanul ettek meg. Több számmal nagyobb ruhákat viseltek, nem egyszer a szomszédok etették és ruházták őket szüleik súlyos hanyagsága miatt.
Apja erőszakos zsarnokként viselkedett, ököllel és az övével is verte a fiúkat, de még az anyjukat is. A második világháborús veteránnak a szerencsejáték lett a szenvedélye, sikertelenségeit pedig családján verte le. Bonin mindig arról álmodozott, hogy egyszer elszökik otthonról, de nem lett volna hová mennie. Az apja végül egy fogadás miatt az egész házát elveszítette, így aztán a családnak a nagyszülőkhöz kellett költöznie. Ilyen előzmények után talán nem meglepő, hogy már az ifjú Bonin is erőszakos cselekményeket követett el, biciklivel kislányok közé hajtott, mire válaszként szülei egy kolostorba adták apácákhoz, de a helyzete itt sem lett jobb: a nővérek folyamatosan verték, és itt érte élete első homoszexuális élménye is, amikor egy idősebb fiútársa szexuálisan kihasználta. Társai is rendszeresen bántalmazták, ezt a későbbi letartóztatásakor a fején és fenekén lévő hegek bizonyították. Társai késsel megvágták, vagy épp majdnem belefojtották a wc csészébe, szülei pedig mindeközben nem látogatták, így azt gondolta róluk, hogy már meghaltak, mivel más magyarázatot nem tudott elképzelni ennek okaként.
Amikor nyolc éves korában kikerült az árvaházból, anyai nagyszüleihez került, ahol anyai nagyapja – aki egy elítélt szexuális ragadozó volt –, szintén molesztálta, ahogy annak idején Bonin anyját, azaz a saját lányát is. Látható, hogy Bonin már gyermekként is megkínzott és torz életet élt. Ebben az életkorban kezdett bűnözni: rendszámokat lopott, rabolt, és fiatalabb gyerekeket molesztált. Saját bátyjához is megpróbált szexuálisan közeledni, amit anyja úgy akadályozott meg, hogy a testvérek nem aludhattak többé egy szobában. Tettei miatt ismét elzárták, itt nemcsak idősebb fiúk zaklatták, hanem a felnőtt tanácsadója is, akinek épphogy segítenie kellett volna a fiatal fiú jó útra térését. 1962-ben családjával Kaliforniába költözött. A középiskolában erőssége a matematika és a természettudományok voltak, de nem volt különösebben jó tanuló. Anyja unszolására tizenhét évesen közeledni próbált a lányokhoz, holott tudta, hogy ez nem az ő világa. Anyja befolyásolása miatt jegyezte el és vette végül feleségül Lindát, anyja ugyanis arra apellált, hogy a házasság majd elfojtja fia homoszexuális vágyait. Nyilván a terv nem vált be, és házassága nemsokára válással végződött. Húsz éves volt, amikor anyja rábírta, hogy csatlakozzon a légierőhöz. Vietnámban is szolgált. Bonin később azt mondta, itt döbbent rá, milyen olcsó az élet, és a halál mennyire semmiség. A tengerentúlon töltött ideje alatt nőkkel és férfiakkal is létesített szexuális kapcsolatot, de nem mindegyik alapult beleegyezésen, már ekkor bántalmazta szexuálisan két katonatársát, mégis kitüntetéssel bocsátották el, miután megmentette egy bajtársa életét. 1968-ban, a katonai szolgálat után környezetének feltűntek a jellemében kialakult negatív változások, de nem foglalkoztak vele. Nem kellett sok idő ahhoz, hogy Bonin végleg megadja magát a démonainak.
Sok kriminológus és pszichológus vizsgálta, hogy a traumatizált gyerekekből mit hoztak ki Vietnám szörnyűségei. Philip Jablonski elítélt sorozatgyilkos mesélte egy levelezőtársának, hogy Vietnámban a helikopterből ő és a srácok csak úgy, saját szórakozásukra foglyokat dobáltak ki. Vajon normalizálta-e a hadsereg az ölést, ami miatt a vietnámi veteránok közül később oly sokan sorozatgyilkosok lettek, amikor visszatértek a civil életbe? Jablonskihoz hasonlóan Vietnámban Bonin is helikoptertüzérként szolgált.
Randy Kraft
„Mindenki szerette Randyt”
/Kay Frazell, egykori osztálytárs/
Randy Kraft 1945-ben született Kaliforniában. Scorecard Killer (Pontozókártya Gyilkos) és ő is Freeway Killer néven vált ismertté. Gyilkosságai 1972 és 1983 közé tehetők. Testvérei között ő volt a negyedik, egyben legfiatalabb gyermek és az egyetlen fiú. Családja szerény anyagi körülmények között élt, de édesanyja és nővérei rengeteg szeretettel halmozták el, az anyja gyermekei vallásos nevelésére is sok figyelmet fordított. Apja azonban már nem mutatott ilyen szintű érdeklődést fia iránt, inkább lányainak és feleségének szentelte a figyelmét. Kraft gyermekkora a balesetei miatt elég mozgalmas volt. Egy évesen eltörte a kulcscsontját, miután leesett a kanapéról, két évesen lezuhant a lépcsőn, egy évvel később eszméletét is elvesztette. Hogy e korai sérülések okoztak-e nála bármilyen elváltozást személyisége későbbi alakulását illetően, azt nem lehet tudni, mindenesetre a kórházban akkoriban úgy ítélték meg, hogy nem történt nála visszafordíthatatlan károsodás. Elmondható azonban, hogy Boninnal ellentétben az ő gyermekkora teljesen normális volt.
Kraft nem volt egy tipikus fiú. Korán felfigyeltek kimagasló intelligenciájára; már öt évesen elkezdte az általános iskolát, kiváló tanuló volt mind ekkor, mind a középiskolában. Szaxofonozott, teniszezett, egy konzervatív politikai klub szervezője is lett. Később ismerősei közül sokan felidézték, hogy végtelenül intelligens embernek bizonyult – 129-es IQ-val –, és mindenről el lehetett vele beszélgetni, személyisége szinte hipnotikusnak hatott, mindenféle szexuális felhang nélkül. Amikor később gyilkosságainak híre ment, mindenkit sokkolt, aki ismerte, mert félénk, okos és kedves srácként jellemezték. Mire Kraft középiskolába került, nővérei mind férjhez mentek, és elköltöztek otthonról. Szülei a munkájukkal voltak elfoglalva, Kraft pedig sokat volt egyedül. Már középiskolás évei alatt szülei tudta nélkül – akárcsak Patrick Kearney – elkezdett melegbárokat látogatni. Mivel az iskolában kiválóan teljesített, teljes ösztöndíjat kapott egy kizárólag férfiakból álló főiskola közgazdasági turnusára. Időnként részt vett háború ellenes tüntetéseken is. Két év főiskola után azonban hirtelen baloldali fordulatot vett az érdeklődése: később azt nyilatkozta, hogy csakis szülei miatt volt kezdetben a konzervatívok mellett elkötelezett. Ez idő alatt egy férfival folytatott nyilvános viszonyt, bár szülei ekkoriban még nem tudtak homoszexualitásáról.
Miközben részmunkaidőben csaposként dolgozott egy melegbárban, egyre nehezebben küzdött meg szexuális késztetéseivel, így férfi prostituáltakat kezdett keresni. 1963-ban egy fedett nyomózóval kezdett ki, emiatt letartóztatták, de hamar elengedték, mert korábban még semmilyen bűncselekményt nem követett el. Négy évvel később teljesen megváltozott a stílusa, mind külsőleg, mind belsőleg: bajuszt növesztett és a haja is hosszabb lett. Gyakran fájt a hasa és a feje, amire fájdalomcsillapítókat és nyugtatókat írtak fel, melyekre aztán nemcsak rászokott, de teljesen függővé is vált tőlük, és a gyógyszert gyakran alkohollal vette be. Ebben az időszakban csak az ivás, a drogozás és a szerencsejáték érdekelte. Visszaemlékezések szerint Kraft úgy fogyasztotta a marihuánát, a bort és a nyugtatókat, mint más a gyümölcslevet és a cukorkát. A diploma megszerzése után – akárcsak Kearney és Bonin – ő is csatlakozott a légierőhöz. Egyre feljebb emelkedett a ranglétrán, és ebben az időben vallotta be családjának homoszexualitását. Bár édesanyja is nehezen értette meg fia szexuális irányultságát, de mégis szeretettel elfogadta, viszont apja nagyon dühös lett rá, és még inkább eltávolodott fiától, aki addig sem volt a kedvence. Ettől kezdve családi kapcsolatai végérvényesen megváltoztak. 1969-ben otthagyta a légierőt, és ismét egy melegbárban vállalt állást, illetve targoncakezelőnek is felvették. Később úgy döntött, hogy megcélozza a tanári pályát. Főiskolai tanulmányai alatt ismerkedett meg Jeff Graves nevű későbbi élettársával, de mivel kapcsolatuk inkább szexuális jellegű volt, öt év után elváltak útjaik, bár a kapcsolatot később is tartották. Szobatársai későbbi visszaemlékezései szerint Kraft iskolai évei alatt néha napokra eltűnt a kollégiumból, vagy ugyanolyan hosszú időre bezárkózott a szobájába, viselkedését már akkor különösnek tartották. 1976-ban találkozott Jeff Seelig-gel, egy 19 éves pékkel, akivel szintén élettársi kapcsolatot létesített: a kapcsolatban a 10 évvel idősebb Krafté volt az irányító szerep. Kraft azonban vélhetően nem volt hűséges, sokat utazott, és az intellektusuk közötti szakadék is oda vezetett, hogy 6 év után kapcsolatuk véget ért.
Folytatása következik.
A borító forrása: America’s Most Famous Highway Serial Killers | Crime News