Farkas J. félelmetes párhuzamokról szóló cikkében az amerikai kriminalisztika alapvetéseinek bemutatásával nyitotta a dél-kaliforniai true crime-mal foglalkozó cikksorozatát, melynek melynek második, majd harmadik részében három sorozatgyilkos került összehasonlításra. A jelenlegi cikk csak az egyikkel foglalkozik, aki nem más mint:
William Bonin, az országúti fojtogató
„Ha egy bárban mellé ülnénk, azt gondolnánk, hogy kedves ember. Lelki fájdalmat okozott vele beszélni, és látni, hogy elbeszélgethetnénk vele anélkül, hogy rájönnénk mennyire gonosz és romlott szemétláda.”
/Larry Malmberg volt seriff nyomozó/
1980. június 11-én a rendőrség – miután már 9 napja megfigyelés alatt tartotta – követte Bonin furgonját Hollywoodba. Látták, ahogy öt különböző fiatalemberrel beszélgetett az utcasarkon, mielőtt a 15 éves Harold Tate beszállt az autójába. Bonin leparkolt egy üres telken a Santa Monica Boulevardon, miközben a fiatal fiú még a furgonban volt. Harold küzdelme ellenére a tettes közösült vele. Amikor a rendőrség sikolyokat és dörömbölést hallott a furgon belsejéből, megrohamozta a járművet, megmentve Harold életét. Bonint így Harold megerőszakolása miatt tartóztatták le. Egy hosszú fehér nejlonzsinórt és három kést találtak a furgonjában. Bonin 21 gyilkosságot vallott be részletesen, de később csak 14 gyilkosság miatt ítélték el. Áldozatainak pontos száma ma sem ismert. Jung híres megállapításának, miszerint „egy egészséges ember nem kínoz másokat; általában a megkínzottakból lesznek a kínzók”, Bonin volt az egyik ékes példája.
Bonin ismert gyilkosságai a letartóztatása előtti 2 éven belül történtek, de már 1968-ban sorozat-erőszaktevőként kezdte felnőtt életét az utakon, elmondása szerint áldozatai félelmét és sikolyaikat élvezve a legjobban. 1971-ben pszichiátriára került, a diagnózis szerint szexuális pszichopata, akit antiszociális viselkedés, szexuális szadizmus, és mániás depresszió jellemez, de 121-es intelligenciával rendelkezik, ami átlag feletti IQ szintet jelent (akárcsak Kearney-nél és Kraft-nál). 1973-ban a pszichiátriáról áthelyezték a börtönbe, nem látva értelmét a további kezelésnek. 1974-ben kiengedték a börtönből azzal, hogy már nem jelent veszélyt a társadalomra. Egy ideig csaposként dolgozott, majd teherautó sofőrként, de bátyja vízvezeték szerelő üzletében is segédkezett, mielőtt kamionsofőr lett.
Bonin 1975. szeptember 8-án este szokásához híven fiatal fiúkra vadászott, amikor találkozott a stoppos David Allen McVickerrel. A 14 éves fiú éppen elköszönt a barátaitól és kilépett a házukból, hogy hazafelé stoppoljon. Ahogy átkelt a főúton, egy autó húzódott melléje, a sofőr a város egyik utcáját kereste. A fiú útbaigazította, hogy 1 mérföldnyire megtalálja a keresett utcát, mire Bonin megkérdezte merre megy, McVicker pedig azt válaszolta, hogy a tengerpartra. Bonin felajánlotta, hogy ugorjon be a kocsijába és elviszi oda. A fiú mit sem sejtve elfogadta az ajánlatot. Eleinte minden rendben volt, de pár perc autózás után Bonin megkérdezte a fiút, volt-e már része homoszexuális élményben. A fiú kényelmetlenül kezdte érezni magát, és azt válaszolta, soha nem tenne ilyet, és megkérte Bonint, hadd szálljon ki az autóból. Bonin viszont nem lassított, inkább a gázra lépett, közben pisztolyt szegezett a fiatalemberre. Ahogy autóztak, Bonin egyszer csak megállt egy mezőn. A 15 éves David rettegett, érezte, hogy valami szörnyű dolog fog történni vele és megpróbált kiszállni az autóból, mire Bonin visszarántotta és verni kezdte. Ekkor kezdődött a rémálom: Bonin a fiú nyakára szorította a pólóját, és egy kerékkulccsal tekerni kezdte, így próbálva megfojtani, miközben megerőszakolta. David az utolsó lélegzetével még annyit tudott mondani: „Segíts, Istenem!” Csodával határos módon Bonin erre abbahagyta a kínzást és elengedte őt, majd hazavitte a fiút. David és édesanyja feljelentést tettek a rendőrségen. Pár hónappal később Davidnek ki kellett választania a gyilkost a detektívtükör mögött: rögtön felismerte támadóját a 3-as számú gyanúsítottban, aki Bonin volt. 1975. decemberében Bonint bűnösnek találták David és még egy 15 éves fiú megerőszakolásában, majd 15 év börtönre ítélték. 3 év múlva azonban feltételesen szabadlábra helyezték, ismeretlen ok miatt. Bonin tehát újra szabad volt.
Egy szomszédja, a 43 éves Fraser rendszeresen tartott bulikat az otthonában, ahol hatalmas mennyiségben álltak rendelkezésre a fiatal fiúk, a drog és az alkohol. Bonin itt ismert meg egy egyedülálló anyát, Maryt, akivel kapcsolatot létesített; egy olyan nővel, aki verte a saját gyermekeit, sőt gyermekkínzás miatt büntetve is volt. Így elmondható, hogy Boninnal volt bennük valami „közös”. Vasárnaponként Bonin görkorcsolyázni vitte barátnőjét, pénteken és szombaton pedig fiatal fiúkat gyilkolt.
Bonin Fraser partijain ismerkedett meg későbbi bűntársaival, Vernon Buttsal, és Gregory Miley-vel, akik több gyilkosságban is részt vettek vele 1979-től. Nem sokkal később még két bűntársat kerített (James Munro és Wiliam Pugh), mind a négyen fiatal, befolyásolható fiúk voltak, akik apaképként tekintettek Boninra, és szexuális kapcsolatot is folytattak vele. Bonin ekkor már kamionsofőrként dolgozott, és mivel megsértette a próbaidő feltételeit, mert megint molesztált egy fiút, ismét börtönbe kellett volna vonulnia. A gyilkosságairól ekkor a hatóságok még nem tudtak, csak a molesztálásról. Azonban egy adminisztrációs hiba miatt nem küldték börtönbe, hanem újra szabadon engedték. Ettől a ponttól kezdve Bonin érinthetetlennek érezte magát. Barátja, Fraser ment érte szabadon bocsátásakor, Bonin ekkor ezt mondta neki: „Nem lesz több ilyen, többé nem fog megtörténni.” A barát ezt akkor úgy értelmezte, hogy Bonin nem tesz többé ilyesmit, pedig ő arra értette, hogy többé nem hagy életben áldozatot. Így is lett: Bonin gyilkosságsorozata ismét visszahozta a rettegés időszakát Kaliforniába.
Első ismert áldozata az 1979. május 28-án meggyilkolt, 13 éves Thomas Glen Lundgren volt. A fiú azt mondta barátainak, hogy sietnie kell, mert találkozik valakivel a helyi gördeszkás parkban, aki azt mondta neki, hogy fotósorozatot szeretne vele készíteni egy „deszkás” magazin számára. A fiú lelkesnek tűnt, hogy híressé válhat. A barátja ekkor látta utoljára életben a fiatal Lundgrent, aki sajnos elkövette azt a hibát, hogy hitt Boninnak, amikor előzőleg találkoztak. A fiatal fiú holttestét még aznap délután megtalálták, ruháját és levágott nemi szervét pedig egy közeli mezőn fedezték fel. Torkát átvágták, leszúrták és megfojtották. Később Bonin ezt a gyilkosságot nem ismerte el.
Gyilkosságsorozata alatt a profilozó a következő jellemrajzot adta az akkor még ismeretlen gyilkosról: „Húszas évei végén vagy a harmincas évei elején jár, intelligens, állt már pszichiátriai kezelés alatt, és gyermekkorában sokat bántalmazták. Bár biszexuális, mert nőkkel is folytat kapcsolatot, de viszolyog saját homoszexualitásától.” A jellemrajz tehát – mint később kiderült – tökéletesen stimmelt.
A rendőrséget még kísértette Kearney, az előző országúti gyilkos sötét emléke, de máris itt volt a következő, aki rengeteg fiatal, borzalmasan megkínzott áldozatot hagyott hátra az utak mentén. Bonin is leginkább a fehér vagy latin származású fiatal fiúkra vadászott, legfiatalabb áldozata 12 éves volt, a legidősebb pedig 19. Volt olyan nap, amit attól ítélt sikeresnek, hogy aznap két áldozatot is megölt. Gyilkossági módszere és motivációja a jellegzetes szexuális szadistáé volt, aki élvezte áldozatai sikolyait, szenvedését. A holttestek megtalálása sokkolta a rendőrséget, később úgy nyilatkoztak: az áldozatok úgy néztek ki, mintha medve támadta volna meg őket, sohasem láttak még ekkora kegyetlenséget. Áldozatait a gyilkos arra kényszerítette, hogy vetkőzzenek le, bűntársaival megkötözték, megerőszakolták, megverték, megkínozták, megégették őket. Volt olyan áldozata, akinek kénsavat öntöttek le a torkán, végül megcsonkították és megfojtották őket, majd kidobták az elrablásuktól távoli helyeken, hogy megtévesszék a nyomozókat. Meleg jogi aktivisták mindeközben 50.000 dollárt ajánlottak fel a gyanúsított elfogásához vezető információkért, a rendőrség pedig külön munkacsoportot hozott létre.
Bonint végül egy kisebb vétség miatt letartóztatott saját cinkostársa árulta el: így került sor az előzőekben ismertetett megfigyelésére, tettenérésére és elfogására. Letartóztatásakor drótok, kötelek, kések, fogók, drótból készült ruhafogasok, jégcsákány – mind kínzásra használt eszközök – kerültek elő a „Halálos furgonból”, ahogy Bonin hívta az autóját. A furgon egy 1972-es Ford Econoline volt, amelynek Bonin eltávolította az utas oldali és a hátsó oldali kilincseit, hogy áldozatai ne tudjanak elmenekülni. A nyomozók megtalálták az áldozatokon talált zöld szőnyegmaradványok forrását is, a furgonban található zöld szőnyeget, valamint vér- és spermanyomokat. Bonin a tetteit nem bánta meg, semmiféle lelkifurdalást nem mutatott, ahogy azelőtt Kearney sem. Csak azt bánta meg, hogy elkapták. Amikor a pszichiátere megkérdezte tőle:
„Megbánt valamit?” Bonin ezt válaszolta: „Megöltem kettőt egy nap. De mindig is meg akartam ölni hármat is. Bánom, hogy nem kaptam erre lehetőséget”.
Folytatása következik.
A borító forrása: 5 things to know about William Bonin aka the “Freeway Killer”