A Csepeli kettős gyilkosság helyszínén készült kamerafelvételek hollétét a mai napig teljes homály fedi, hiszen az illetékes hatóságok azóta sem találták meg az adathordozót, ami a 2009. január 7-i kettős emberölés bűncselekményének egy részét tartalmazza.
Köztudott, hogy Deme Gábor a bűncselekményt követően megszabadult a számítógép háztól és az adathordozótól (winchestertől) is. De valóban ő egyedül tüntethette el a bizonyítékokat? 18 óra 35 perc környékétől – mikor távozott az iskolából – egészen 20 óra 20 percig a távolságokat figyelembe véve, erre volt lehetősége? Esetleg segíthetett neki ebben más is? Ha egyedül csinálta, van esély arra, hogy valahol elrejtve a winchester még ma is létezik?
Zétény cikke ezt a kérdéskört próbálja a rendelkezésre álló információk alapján körbejárni és a kérdésekre részben választ adni, a döntést pedig az olvasóra bízni. A cikk szerzője figyelembe vette azt is, hogy mivel Kun Tamás önsebzése nem volt belekalkulálva a cselekménybe, a lövés utáni szerepek felcserélődése ad hoc döntésre kényszerítették Deme Gábort a bizonyítékok eltüntetésével kapcsolatban.
A számítógép szétszerelése
Állítása szerint a találkozót megelőzően Kun Tamással a Kikötő utcai parkolóban találkozott, tehát a kiindulási pontunk jelen esetben XXI. Budapest, Kikötő utca, ahova az iskolából a Tesco-s szatyorral, benne a szerverrel elsétál. Innen Deme akkori lakása forgalom nélkül nagyjából 3 percre volt található. Mivel a koraesti órák általában forgalmasnak számítanak, ezért jelen esetben számoljunk azzal, hogy körülbelül 4-5 perc volt, mire az iskolától hazaért a lakásába, ahol állítása szerint nekilátott a számítógép szétszerelésének.
Az akkori számítógép házak burkolatát 4, maximum 6 csavar fogta, de elterjedtebb volt a 4 csavarral rögzítés, ami a winchesterek esetében is szabványnak számított. Mivel állítólag ő volt a szerver karbantartója, illetve Kun Tamás laptopját is ő tisztította ki korábban, illetve telepítette újra, teljesen egyértelművé válik, hogy Deme Gábor az informatikában jártas és gyakorlott személyről van szó.
Ahogy hazaért a lakásába, biztosan hamar nekilátott a szétszerelésnek, ami vélelmezhetően pár perc alatt megtörtént, most már csak arról kellett döntenie, hogy mi lesz az alkatrészek sorsa.
A bizonyítékok eltüntetése
Kihallgatási jegyzőkönyv szerint azt állította, hogy a számítógép szétszerelése után beült az autójába, majd egy kissé távolabbi – a lakásától autóval nagyjából 2-3 percre lévő – Kolozsvári utca egyik kukájába dobta a házat, majd a kis-Dunához ment, ahol bedobta a winchestert a Dunába.
A kis-Duna, ahol Deme az állítása szerint megszabadult az adathordozótól, az akkori lakásától szintén néhány perc alatt megközelíthető volt autóval. Viszont később, miután a nyomozók is szembesültek azzal, hogy a Duna vizét vastag jég fedte a bizonyítékok eltüntetése idején, már azt állította: nem a Dunába dobta az eszközt, hanem egy kukába.
A védője, Dr. Ruttner György 2009.01.12.-én a TV2-n adott interjúja során azt mondta, hogy ez is egy félreértés, mert védence azt állította:
„Nem a Dunába dobta, de nem is mondta, hogy a Dunába dobta. Ő azt mondta, hogy az volt a terve, tehát azt gondolta, hogy a Dunába fogja dobni. De aztán ebbe a rettegett állapotba (sic!), amibe került, nem ment el a Dunáig.”
Létezhet-e az, hogy egy informatikában jártas ember a szemétbe dobja azt az adathordozót, amiről tudja, hogy többszöri formázás után is visszanyerhetőek róla az adatok, ha nem éri komoly külső behatás? Hiszen 2009-ben már javában voltak olyan fejlett szoftverek, amikkel szakemberek többszöri formázást követően is tudtak adatokat visszaállítani. Hovatovább a meghibásodott elektronikai winchester-panelek cseréje is lehetővé tette volna az adatmentést, ha a mágneslemez nem sérült.
Létezhet, hogy ahhoz a kukához vezette a nyomozókat, ahová tényleg kidobta azt az adathordozót, amely az ő bűnösségét is igazolná? Annak ellenére, hogy Deme a tárgyalás alatt végig azt állította, a felvételek az ő ártatlanságát igazolnák. Ma már tudjuk, hogy a Papp László nyakában talált diktafon hangfelvétele éppen az ellenkezőjét támasztja alá, tehát Deme tisztában lehetett vele, ha a hatóságok megtalálják a kamera felvételeit, akkor semmi esélye nincs a védekezése fenntartására, ezért életszerűtlen, hogy egy kukába dobja.
De akkor vajon hova dobhatta, ha egyáltalán valóban kidobta? A számítógép külső burkolatát és a Tesco-s szatyrot, amiben cipelte az iskolai szervergépet, az általa megjelölt kukáknál megtalálták a nyomozók, azonban a winchestert nem.
Érdekességképpen még annyit megemlítenék, hogy Dr. Stiller Magdolna, aki miután elvállalta Kun Tamás védelmét, a saját lábán járta végig és nézte át az összes környékbeli kukát, hátha Deme Gábor odadobta a szervert, de nem találta.
A holt idő
Ha a spekulált időtartamokat összeadjuk a bizonyítékok eltüntetéséig, bizony keletkezik bő 1 órás holt idő, amiben nem tudjuk, Deme Gábor mit csinált, viszont azt igen, hogy a nyomozók 20 óra 20 perckor érnek a csepeli Tesco-hoz, ahol megtalálják Demét.
De mi történhetett ez idő alatt? Sajnos a rendelkezésre álló információkból, időpontokból, a Google Maps szerint kalkulált távolsági időkből csak következtetni lehet, de pontosan nem lehet rekonstruálni a gyilkosság utáni cselekmények időpontjait. Amit viszont tudunk, hogy Császár Mihály csepeli rendőrkapitány 18 óra 55 perckor rendeli el Csepel teljes zárását. Csepelt rendőrök lepik el, ellenőrzik a gépkocsik utasait és csomagtereit, sorokba torlódnak az autók.
Vajon Deme Gábor ekkorra már megszabadulhatott a bizonyítékoktól? Hiszen Csepel már szirénáktól harsog. Ha nála vannak még a bizonyítékok, biztosan retteg, és a rettegő ember furcsán viselkedik, amit a rendőrök pillanatok alatt „kiszagolnak”.
Miért nem megy a rendőrségre a bizonyítékokkal? Mert állítása szerint félt és rettegett, ami még hihető is lenne, ha a bizonyítékok eltüntetésére kényszerítő személy vele lenne. De nincs vele, éppen egy mentőautóban ápolják a lőtt kézsérülését, ahonnan nem tud csak úgy elmenekülni. Ha nincs vele az a személy, aki fegyverrel kényszerítette, hogy tüntesse el a bizonyítékokat, akkor mi a garancia arra, hogyha szétszedi a szervert és elrejti a darabjait, utána nem ölik meg? Ugyanis állítása szerint azután nyugodott meg, miután kidobta a Kolozsvári utcai kukába a bizonyítékot, és mivel az már nem volt nála, így nem érheti bántódás.
Tény, hogy halálfélelmükben az emberek nem tesznek logikus lépéseket, csak a túlélésre összpontosítanak, amit remélünk, hogy az életünk során nem kell megtapasztalnunk. Azonban a Deme Gábor által felvázoltak nem éppen azt támasztják alá, hogy kényszer és félelem hatására cselekedett, hiszen miután végzett, megint nem a rendőrségre veszi az irányt, hanem inkább elmegy a Rákóczi úti Tesco-ba egy üveg ásványvízért és egy doboz tejért, mert megszomjazott, és már nincs mitől félnie.
Részletesebb információkat a teljes cselekményről és annak hátteréről a Csepeli kettős gyilkosság című könyvben olvashat.