A GABO olyan szerző novelláját jelenteti meg, aki érintett volt egy másik kiadó elleni honlaprongálásban

• A GABO évente kiírt novellapályázatánál hivatalosan anonim az elbírálás, de valójában néhány pályázó és a kiadvány szerkesztője egész évben folyamatos kapcsolatot tartanak.
• Ez a kapcsolat a szerkesztő számára kedvezőtlen közéleti események idején felerősödik, és az antagonizált szereplők közös szapulása mellett elvétve arra is kiterjed, mivel készülnek az egyes szerzők pályázni a GABO következő kiírására.
• Kleinheincz Csilla év közben arra buzdította az egyik ilyen pályázót, hogy ne válaszoljon egy bizonyos sajtótermék kényes témákat feszegető kérdéseire, így arra se: milyen kapcsolatban áll a kiadók döntéshozóival, minek köszönhette a novellái megjelenéseit, illetve tapasztalta-e, hogy a számára publikálást biztosító felületek szerkesztői valamilyen gesztussal arra ösztökélték, hogy „felvegye a harcot” az ellenérdekű szereplőkkel?
• Ez a nyertes pályázó érintett volt egy másik kiadó elleni honlaprongálási kísérletben, mellyel Kleinheincz Csilla már jóval korábban tisztában lehetett, de a 368 pályázó közül tizenhárom szerző mellett mégis ennek a szerzőnek a műve került be az idei antológiába. 

---

„A GABO kiadó esetében egy anonim pályázatról van szó. Nyilván ezt el kell hinni a kiadónak, de ha tényleg az… és szerintem az. Miért mondanák, hogy az, ha nem az?” – Az idézet Pintér Bencétől, Győr megválasztott polgármesterétől származik, aki egy januári vitában rótta fel egy podcast szerkesztőinek, hogy a hazai fantasztikum belterjességéről szóló epizódjaikban ezt a körülményt nem emelték ki.

A rendelkezésre álló információk alapján viszont a kiadó által vállalt anonim elbírálás a gyakorlatban nem érvényesül: a pályázók szűk köre az indokoltnál bizalmasabb viszonyt ápol a GABO közismert szerkesztőjével, aki a folyamatos, közvetlen kapcsolat fenntartásával megkerüli a részrehajlásmentes elbírálást szolgáló vállalást, miközben közösségi médiás gesztusaival olyan emberi minőség felé tereli a megjelenésben reménykedő szerzőket, amely méltatlan az általa képviselt, harmincéves múltra visszatekintő kiadóhoz, még inkább a hazai tudományos-fantasztikus irodalom fél évszázados történelméhez. A GABO ugyanis olyan, tehetséggondozást célzó irodalmi pályázatot szervezett meg immáron hetedik éve, amelyet szerkesztője, Kleinheincz Csilla leginkább a saját „szektája” toborzására használ: a jelek szerint a szerkesztő az általa antagonizált személyekkel szemben demonstrált ellenszenvet ismeri el a pozitív elbírálással, mely a kultúra egyes szereplői terhére elkövetett digitális maffiamódszerekben, így hiteltelenítési akciókban vagy hamis információk terjesztésében is képes manifesztálódni.

A szerkesztő többek közt „hallgatásra” ösztönözte a GABO egyik novellistáját olyan esetben, amikor egy sajtótermék a személyes kapcsolatukat is potenciálisan érintő kérdéseket tett fel. Ráadásul olyan, Kleinheincz Csilla bizalmi körébe tartozó pályázóról van szó, akinek a műve a 368 pályázó közül annak ellenére került beválogatásra „Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2024” kötetbe, hogy a novella szerzője érintett volt egy másik kiadó elleni honlaprongálásban, ezzel a körülménnyel pedig a kiadvány szerkesztője az elbírálás idején tisztában lehetett.

A jelen cikkben feltárt tények és információk forrása egy nyilvános, bárki számára elérhető Discord-szerver, ami egy olyan közeg kommunikációjához biztosít teret, melyet itt sem megnevezni, sem meghivatkozni nem fogunk. Ennek nem csak sajtóetikai okai vannak (hisz felesleges nagyobb kompromittációnak kitenni egy online felület tagjait, mint amit a tudósítás megkövetel), de erkölcsi szempontok is relevanciával bírnak: egy kiegyensúlyozott értékrenddel bíró sajtótermék nem adhat ingyen reklámot olyan digitális képződménynek, ami az irodalmi élet ambicionált szereplőit az irodalmi élet söpredékévé formálja. 

A már nevében is egy létező tehetséggondozó programon gúnyolódó chat-közösség hivatalosan arra szolgál, hogy kötetlen diskurzusnak adjon teret „az irodalomelméletről, az írásról vagy a magyar művész-közélet rejtelmeiről.” Ezzel szemben a valóság mást mutat: a tagok hol egy amatőr szerző nyíltan vállalt öngyilkossági kísérletén viccelődnek, hol azon „cringe-elnek”, ahogy egy hivatásos olvasószerkesztő a szülei elvesztésének hírét közölte a nyilvánossággal. Az irodalminak csúfolt közeg mélypontja kétségkívül az volt, amikor egy Szlovákiában élő, önmagát „verbal shitposternek” tituláló troll – a többi tag, így grafikusok, szerzők és SSF olvasók örömére – egy kezdő kiadó ellen elkövetett, terheléses támadásnak induló, aztán honlaprongálási kísérletbe forduló cselekményéről számolt be az elkövetéssel egyidejűleg.

A Marsbook elleni „magánakció”

Mint ahogy arról a Szürke Zóna Podcast digitális maffiamódszerekről szóló videója is számot ad, 2023.01.18-án egy Farkas nevű (a szerveren Wolfie néven tevékenykedő) szlovákiai magyar férfi úgy döntött, megpróbálja saját bevallása szerint „AI generált novellákkal telespammelni” egy kezdő kiadó nyilvános pályázatát, vállaltan azzal a szándékkal, hogy „rabolja a kiadó idejét”. Ám amikor elküldte az első, mesterséges intelligencia által legyártott írást, rájött, hogy bármit feltölthet a Marsbook kiadó tárhelyére, a megküldött dokumentumok címét, illetve az általa elküldött adatokat a kiadó honlapja automatikusan megjelenteti. Ennek felismerését követően legalább három ízben küldött a kiadónak álnév alatt különböző, neten fellelhető szövegeket (ún. copypastákat), míg végül a szerzői álnevek folyamatos variálásával sikerrel meg tudta jelentetni a kiadó oldalán a „F.A.S.Z.” rövidítést.

Farkas egy ponton megkísérelte „megZalgozni” a kiadót: egy célszoftver révén zavarossá tett szöveggel próbált pályázni, hogy a dokumentum megnyitásakor a Marsbooknak az legyen a benyomása, a szerkesztéshez használt rendszere meghibásodott; ez a kísérlet végül kudarcba fulladt, mivel Farkas nem tudta feltölteni a fájl. Közben figyelemmel volt a kilétét elfedő biztonsági intézkedésekre, így a VPN-t (virtuális magánhálózatot) is ellenőrizte, de arról is biztosította a cselekményét szemlélő szervertagokat, hogy még ha tesz is jogi lépéseket az általa megtámadott kiadó, az várakozása szerint akadályokba fog ütközni, mivel Farkas nem Magyarországon él, és nem is magyar állampolgár. 

A Marsbook később a saját weboldalán tájékoztatta a nyilvánosságot a támadásról, amiből egyébként nem lett volna nagyobb érdeklődésre számot tartó esemény, ha Farkas nem büszkélkedik el a cselekményével „Magyarország egyik legsikeresebb fantasztikus irodalmi témájú Facebook-csoportjában”, a Fantasztikus Irodalmi Olvasói Körben (azaz röviden F.I.O.K. csoportban). A Szürke Zóna Podcast ennek mentén indult el, amikor fel akarta tárni az irodalmi életben tetten érhető digitális maffiamódszereket. Közben szivárogtatók révén jutott hozzá a támadásról szóló kommunikációhoz, és ennek hitelesítése során kötött ki a szóban forgó Discord-szerveren, melynek vizsgálatakor több aggasztó körülmény is kiderült.

A támadással kapcsolatos belső kommunikáció másolata ITT érhető el. A Persephone nevű adminnak, mint a 2024-es novellapályázat egyik nyertesének érintettségét a cikk későbbi részeiben szemléltetjük.

Ellenség a láthatáron

Harminc éve még bőven szerveztek sci-fi találkozókat, így közösség is létezett, ami érthető: azonos műfajt kedvelő emberek között könnyebben alakul ki a csoportkohézió, szívesebben találkoznak egymással, vagy hallgatnak meg számukra érdekes előadásokat. Mára viszont ennek a tendenciának nyoma sem maradt. Tudományos-fantasztikus irodalmi rendezvényeket tulajdonképpen a Covid óta nem szerveznek. A zsáner körül kialakult egy általános benyomás, hogy jelenleg nincs Magyarországon közösségi élet a SFF-hez fűződően.

Az egyetlen tényező, ami ma képes itthon összetartani a fantasztikum rajongóit, az a közös ellenségkép. Ehhez elég, ha valaki egy népszerűtlen véleményt vállal valamilyen online platformon, vagy akár kritikával illet egy „hatalmi pozícióban” lévő szereplőt, sőt, még a közömbös hozzáállás is képes szélsőséges indulatokat gerjeszteni, ha annak alanya egy ajnározott író vagy szerkesztő.

Az, hogy ide süllyedt ez az irodalmi műfaj, betudható lenne az információs technológia fejlődésének: Facebook-csoportok jöttek létre, a gyalázkodó attitűd sok esetben a platformok elkerülhetetlen sajátosságává vált, az alja kommentek elleni moderáció pedig egy örökké tartó szélmalomharc. Ettől eltekintve is meghatározó jelentőséggel bír a véleményvezéri státuszt élvező személyek hozzáállása, és a hazai fantasztikum talán ebben tér el a többi zsánertől: ebben a szcénában a közszereplők is hajlamosak méltatlan gesztusaikkal feszültebbé tenni az egyébként is feszült légkört, ezzel pedig olyan normát teremtenek, hogy egy kiadó elleni terheléses támadás is büszkeségévé válhat bárkinek.

Ilyen közellenség-státuszba lépett 2023 novemberében a Szürke Zóna Podcast, amikor a „Belterjes irodalmi elit” címet viselő, kétrészes sorozatának első epizódjában a fantasztikus közegben fennálló belterjességet járta körbe, a második részében viszont már nevek említésével is igyekezett beazonosítani a gyakran emlegetett szekértáborok képviselőit, illetve szemléltette azt, milyen színvonalú hozzáállás jellemzi a kultúra ezen, konfliktusokkal terhelt szegletét. Mindezt több hónapos kutatómunka, valamint számos interjú előzte meg; 2023 októberében a GABO szerkesztője, Kleinheincz Csilla is interjút adott a podcastnak.

A vonatkozó epizódok közzétételét követően azonban a műsorvezetők meglepő fogadtatással szembesültek: a sci-fi kedvelői finoman fogalmazva nehezen viselték a sarkalatos kérdéseket boncolgató epizódokat, ez pedig a műsor és készítőinek hiteltelenítésére irányuló, elsöprő erejű digitális boszorkányüldözésben realizálódott. A szcéna reakciója némiképp ironikus volt: a podcastban elhangzott, hogy a források szerint az egyes szereplők támogatói gyakran „digitális csőcselék módjára viselkednek”, válaszul az egyes szereplők támogatói digitális csőcselékként igyekezték szétszedni a podcastben elhangzott legtöbb állítást. Valaki már abból próbálta levezetni a műsorvezetők hiteltelenségét, hogy a Telegram nevű chat-applikáción tartják a kapcsolatot a hallgatókkal, mivel szerinte „a szovjet platformra okos ember még virtuális géppel sem megy fel.” Persze aki már ismerte a hazai fantasztikumban fennálló viszonyokat, az nem lepődött meg. Különös, de valamiért e műfaj körül alakult ki a magyar kultúra egyik legaljasabb, már-már szektaszerűen működő közege, amelyet jelenleg nagyobb fokú feszültség terhel, mint a norvég black metal templomgyújtogatóit a kilencvenes években.

A Szürke Zóna Podcast antagonizálásában a legmesszebb az a Láng Annie nevű amatőr szerző jutott, aki 2021 óta nem tudott bekerülni a GABO antológiájába. Annie a 2023. novemberi belterjesség vitát megelőzően még büszke Szürke Zóna hallgató volt; saját bevallása szerint takarítás közben hallgatta újra a Csepeli kettős gyilkosságról szóló sorozatukat, és a mesterséges intelligenciáról szóló epizódra mutató linket is örömmel posztolta a saját maga által adminisztrált Discord-szerveren. Csakhogy közben történt valami, ami megváltoztatta a műsorhoz való hozzáállását: a készítők nem a méltatás szándékával vették a szájukra a GABO és az Agave nevű kiadók munkatársait.

November 11-én került sor a podcast közönségtalálkozójára, mely a Csepeli kettős gyilkosság című könyv bemutatója is volt. Annie úgy döntött, részt fog venni az eseményen, de a belterjesség vitával összefüggésben nem állt szándékában szemtől szemben kritikával illetni a műsorvezetőket, noha arra lett volna lehetősége (az este folyamán tetszőleges ideig beszélhetett volna Danival és Rezsővel).

Ahogy ott ült a CDFŰ Kultúrpincében, várva, hogy elkezdődjön az előadás, Annie fejében összeállt, miképp fogja a saját hasznára fordítani a Szürke Zónával szemben kibontakozó, általános ellenszenvet. Fogta a telefonját, megnyitotta a Discordot, és beírta az általa kezelt felületre:

„Van valaki a CDFűben? Tudósítsak am?” 

Közben megérkezett egy fiatal szerzőtársa is. Laerthel az azt megelőző napokban jelent meg az Agave-nál. Az Ébredés című horror antológiába került be novellájával, emiatt ő sem rejtette véka alá megvetését az addig általa is hallgatott podcasttal szemben, mely az egy nappal korábban publikált epizódban kritikus hangot ütött meg a kiadó vezetőjének döntéseivel összefüggésben. 

Az elkövetkező fél-egy óra részükről azzal telt el, hogy Laerthel megerősítése mellett Annie az esemény fordulatairól félrevezetően tudósított a F.I.O.K. csoportban is aktív szerző- és olvasótársainak. Legsarkalatosabb tényállítását aztán a podcast kritikákra való nyitottságával összefüggésben fogalmazta meg. A Szürke Zóna ugyanis azzal a felhívással élt a vonatkozó epizódokban, hogy aki nem ért egyet az elhangzottakkal, az szálljon vitába velük egy tetszőleges platformon. Annie azonban olyan „ismeretekkel” rendelkezett, amelyekkel képes volt megdönteni ennek a vállalásnak a hitelességét. Ezért az írónő több ízben is nyilvánosságra hozta az alábbi tartalmú közlését:

„Személyesen ismerek legalább négy embert, aki nyilvános felületen vagy magánlevelezésben jelezte feléjük, hogy bemenne a podcastba és szívesen beszélgetne a témáról, de nem kaptak választ. Szóval ez még csak nem is ferdítés, színezés, vagy elhallgatás, hanem nettó a szemébe hazudott a közönségének az élő előadáson.”

Annie-nek valójában nem voltak olyan ismerősei, akik bármilyen módon jelezték volna, hogy jönnének a podcastba (a téma vetületében erre azóta is csak Pintér Bence részéről merült fel közvetlenül artikulált igény, a közös epizódra pedig sor is került). Az írónő azért kezdte terjeszteni ezt a hamis tényt, mert tudta, nem a jobb vagy rosszabb novellái fogják őt megjelenéshez juttatni. A digitális térben ugyanis olyan zaj keletkezett, ami szinte lehetetlenné teszi, hogy bármely szerzői produktum kitűnjön a többi száz meg száz közül. Annie ezt megértette, és egy meggondolatlan pillanatában arra jutott: ha ő fogja leszállítani a vágyott információkat, amivel igazolni tudja majd a „megtámadott” szcéna számára a kellemetlen kérdéseket boncolgató podcast hiteltelenségét, azzal ki fog tűnni a többi amatőr szerző közül.

Ettől fogva a harmincas írónő olyan azonosságot választott magának, ami előnyösebbnek bizonyult bármilyen eddigi igyekezeténél: a Szürke Zóna legelszántabb kritikusa lett. Kevés olyan megnyilvánulása volt a műsornak, amiből Annie ne tudta volna levezetni a műsorvezetők hiteltelenségét, még akkor is, ha egy-egy gesztussal a podcast a korábbiakban felrótt hibáit igyekezett orvosolni (egy alkalommal közvetve azt is felajánlották neki, hogy leközlik a műsort kritizáló publikációját, de az írónő ezt a lehetőséget is nyílt megvetéssel fogadta).

Közben megjelent Annie Discord-profiljában a „Kleinheincz Csilla titkos nindzsaszamurája” titulus. Mint kiderült, a GABO szerkesztője és az írónő tökéletesen egyetértettek abban, hogy bármit is csinál a podcast, az rossz. Ilyen irányú nézeteinek hangoztatása során Kleinheincz Csilla meglepő gesztusokhoz folyamodott: azzal próbálta megmagyarázni aktuális közössége számára, miért foglalkozik a Szürke Zóna az irodalmi élet belterjességével, hogy a szerkesztő asszony a GABO képviseletében évekkel korábban visszautasította az egyik műsorvezető kéziratát.

Nem evidens, hogy Kleinheincz Csillát konkrétan mivel sértette meg ennyire a Szürke Zóna Podcast. A „hazai könyvszakma egyik legsokoldalúbb szereplőjével” készített interjú során nem merültek fel „atrocitások”, a tartalmakban sem hangzott el vele kapcsolatban olyasmi, amire ne kellene bárkinek felkészülnie, aki olyan szinten mozog a nyilvánosságban, mint ő. A nyilvános Discord-szerveren végbement kommunikáció ismeretében annyi tudható, hogy a vele készített interjúból nem az összes, általa közölt információ hangzott el a podcast-epizódokban, amit Csilla sérelmezett, ugyanakkor a Szürke Zóna felé ezzel kapcsolatban nem élt jelzéssel, sem bármilyen igénnyel, de utólag sem járult hozzá az interjú közléséhez (az ilyen irányú, 2024. szeptember 2-i levélben feltett kérdésre nem válaszolt).

Megkeresésünkre adott elutasító válaszát kérésére teljes terjedelemben közöljük: „Magánemberként válaszolok, mivel egy munkámon kívüli, rekreációs irodalmi csoportban folytatott tevékenységemmel kapcsolatban kerestél meg. Kérlek, a jövőben, ha nem a munkámmal kapcsolatban keresel, használd a privát csatornákat, egyik sem titkos. Úgy gondolom, hogy az online beszélgetésünk tartalmából csak szemezgetve, a kontextus torzításával és a tényeket másodkézből származó véleményekkel egy platformon és súllyal kezelő adásotok után nem tartozom nektek semmiféle válasszal. Amit végeztetek ebben a témakörben a podcastotokban, nem újságírói munka, hanem dilettáns botránykeltés és spekuláció, és ehhez nem szeretnék asszisztálni abban az esetben sem, amikor más célpontot találtatok magatoknak, valamint az időm is értékesebb annál, mint hogy ezzel foglalkozzak.  Azzal kapcsolatban, hogy mivel sértettetek meg: egyszerűen csak nem kívánok veletek érintkezni, mert senki nem kötelez arra, hogy fenntartsam a kapcsolatot olyan emberekkel, akiknek a céljaival, üzenetével és módszereivel nem értek egyet. Az okokat a saját podcastotok csúsztatásaiban és fölényes és lekezelő hangvételében keressétek, talán nem meglepő, hogy ha kellemetlenül viselkedtek, mások eszerint reagálnak rátok.”

„Szerintem innentől ne is válaszolj”

2024-ben a Szürke Zóna Podcast négy alkalommal vette fel a kapcsolatot Láng Annie-vel. Először felajánlották neki a műsorban való vendégeskedést, de azt az írónő visszautasította. Másodszor az irodalmi szcénával való érintettségét, valamint az állítólagos „válasz nélkül hagyott” ismerőseit illetően tettek fel neki – a tényállítása tisztázását szolgáló – kérdéseket, azonban Annie innentől fogva nem reagált a megkeresésekre. Mint kiderült, szerkesztője, Kleinheincz Csilla instruálta őt az Annie által grundolt Discord-szerveren, hogy milyen döntést hozzon a sajtótermék megkeresését illetően.

Csilla már az írónő podcastban való szereplését sem nagyon támogatta, de amikor 2024.01.16-án a Szürke Zóna arról érdeklődött Annie-nél, milyen viszonyt ápol az egyes kiadók képviselőivel, Kleinheincz Csilla lebeszélte róla, hogy válaszoljon, így akkor is, amikor Annie azt a kérdést kapta: tapasztalta-e, hogy a számára publikálást biztosító felületek szerkesztői valamilyen gesztussal arra ösztökélték, hogy „felvegye a harcot” az ellenérdekű szereplőkkel? Illetőleg akkor is, amikor azt kérdezték tőle: minek köszönheti a novella megjelenéseit? Kleinheincz Csilla ezekre a következő iránymutatást adta a felkérdezett Láng Annie-nek: 

„Kellemetlenül nyomulósak, szerintem innentől ne is válaszolj nekik.”

Amikor Annie azzal kapcsolatban érdeklődött a szerveren, vajon a podcast leáll-e a felkérdezéssel, ha „lógva hagyja őket”, Csilla azt válaszolta: „Információ és üzemanyag híján kifulladnak szerintem.” Annie a továbbiakban a szerkesztő asszony instrukciója szerint járt el. A 2024-es évben további két megkeresés érkezett az írónő tényállításainak tisztázását illetően, de Annie egy alkalommal sem válaszolt, így nem volt hajlandó megjelölni a „válasz nélkül hagyott”, egyébként nem létező ismerőseit sem. Közben képernyőmentések formájában több, neki címzett megkeresést is nyilvánosságra hozott a jelen cikk írásakor száz tagot számláló, bárki számára elérhető szerveren, azokat bemutatta többek közt Kleinheincz Csillának, illetve több esetben egyeztette másokkal azt is, mit tervez válaszolni, avagy mit válaszolna szívesen.

Az elkövetkező fél év többek közt a Szürke Zóna és más szereplők intenzív szapulásával telt ezen az „irodalmi” platformon, mely egy olyan attitűdnek bizonyult, amelyben a megjelenésben reménykedő novellisták nem meglepő módon osztoztak a GABO szerkesztőjével. Ha valaki megkeresést kapott a Szürke Zónától, rögtön posztolta a szerveren az arról készített képernyőképet, hogy hasonszőrű, kevésbé konszolidált alkotótársain kívül Kleinheincz Csilla is láthassa. Ilyenkor a tagok igyekeztek minél harsányabban artikulálni a megvetéssel és szánalommal keveredő dühüket, amit az iránt éreztek, hogy a podcast igyekszik megszólítani őket is; ilyen esetekben leegyeztették, mit terveznek válaszolni. A többiek tanácsokkal szolgáltak, ütős visszaszólásokat javasoltak, de azt, hogy az objektív, több szempontot is bemutató tudósítás érdekében használható és méltányos válaszokat adjanak a megkeresésre, a szerveren senki sem támogatta.

A Szürke Zóna Podcasttal szemben visszatérően megfogalmazott kritika volt, hogy az irodalmi életről szóló epizódok „egyoldalúra” sikerültek. Egy kommentelő például azt rótta fel egy YouTube videó alatt, hogy a műsorvezetők nem szólítottak meg kompetens szereplőket; mint fogalmazott: „Próbáljatok meg ilyenkor keríteni valakit, aki legalább közepesen benne van a témában, és javítja a tárgyi tévedéseket, sokat dobna a dolgon.” Csakhogy ez mostanra szinte lehetetlenné vált, tekintettel arra, hogy a Zsoldos Péter-díjas kiadványokkal büszkélkedő kiadók holdudvara már leginkább visszautasító választ ad, de gyakoribb, hogy egyszerűen nem állnak szóba a podcast képviselőivel; mint kiderült, Kleinheincz Csilla elégedettségére.

Egy héttel azután, hogy arra instruálta Láng Annie-t, ne válaszoljon arra a megkeresésre, ami kettejük viszonyát is potenciálisan érinthette volna, a podcast Nemere István filmötlet lopási ügyével foglalkozó epizódjának hírét Csilla a következőképp kommentálta a szerveren: „Ennyire nem akar velük beszélni senki, hogy ráfordultak több évtizedes konteókra is?” Erre válaszul a szerkesztő asszony egyik szimpatizánsa azt írta:

„Remélhetőleg a kommentjeinket olvasva mindenkinek leesett, hogy mekkora idióták. De a tartalomgyártást meg nem akarják abbahagyni…”

A GABO szerkesztője annak kapcsán is elmarasztaló véleményének adott hangot, hogy a Szürke Zóna önálló publikációk mentén remélte volna, hogy az irodalmi élet szereplői vitába szállnak az állításaikkal. A fantasztikum árnyoldalaival foglalkozó, Darázsfészek című rovat első epizódjában hangzott el az egyik műsorvezető részéről: „Arra számítottam, hogy azok a szereplők, akiknek van platformja, például blogoldala, YouTube-csatornája, ami ebben a közegben nem ritka sajátosság (…), reagálnak majd valamilyen formában a podcastre, és elindulhat egyfajta diskurzus az egymásra hivatkozó tartalmak láncolatában.”

Kleinheincz Csilla, aki a konyvesmagazin.hu szerint „lassan húsz éve a hazai spekulatív irodalmi élet kiemelkedő alakja“, úgy magyarázta sajátos közössége előtt a podcast vitaindításra irányuló igyekezetét: „Mert ha mérvadó oldalakon komoly arcok reagálnak rájuk, akkor attól komolyabb színben tűnnek fel, miközben valójában arról van szó, hogy egy sértett fickó a lakótelepi téren a haverja támogatásával szétordibálja a sérelmeit, és a betonfalak ezt felerősítik.”

Látható, hogy egy ideje valóban nem a legkiegyensúlyozottabb viszonyok uralkodnak a fantasztikum körül, viszont az utóbbi egy-két évben érezhető mértékben zuhant a színvonal. Régebben a legalpáribb diskurzus is kulturáltabb volt annál, mint ami ma a legminimálisabb véleménykülönbség esetén ki tud fakadni egyesekből. Ebből az amatőr SFF irodalom új generációja egyértelműen kiveszi a részét, de talán ez sem véletlen. Az olyan szerzők, mint Láng Annie, emberileg nem jobbak vagy rosszabbak másoknál. A csoportkohézió minősége az, ami lényegesen romlott: nem az emberek lettek hitványabbak, hanem az a színvonal aljasodott le, amit elvárnak tőlük. Talán a koronavírus okozta bezártság és az abból adódó feszültség is közrejátszik, de a fentieket szemlélve nem kizárt, hogy a napjainkban tapasztalható, a legváratlanabb pillanatokban jelentkező aljasság nem egyéb, mint egyfajta hűségeskü, amit a fantasztikum legújabb generációjának tagjai a hatalmi pozíciót élvező szerkesztők előtt igyekeznek újra és újra megtenni. Talán az sem véletlen, hogy az a „rekreációs irodalmi csoport”, amelynek jelenleg a GABO szerkesztője is a tagja, nevében egy létező tehetséggondozó programon gúnyolódik. Lehet, hogy így néz ki ma Magyarországon a tehetséggondozás, legalábbis az SSF-et illetően: „Ha ugyanazt gyűlölöd, amit én, és ennek hangot is adsz, az azt jelenti, jól írsz!”

Elmélyülő „anonim” kapcsolat

Az ezt követő időszakban a novellisták igyekeztek közömbösnek látszó közlésekkel a szerkesztő asszony tudtára adni, hogy pályázni terveznek a GABO következő antológiájába. 2024.04.25-én Láng Annie tag-elte Kleinheincz Csillát, amikor azt kérdezte: „Klíma-sci-fiből érezhetően többet kaptok mostanában, vagy annyira azért nem érdekli az embereket?” Aztán 2024.04.30-án az írónő azt posztolta Discordon: „Ma művészkörön felolvastam a novellát, amit a Gabora szánok, és azóta arról faggatnak a gyerekek, hogy mi történt utána a szereplőkkel, hogy a srác ugye nem csak hazudott, hogy a világban ugye tényleg van reinkarnáció, hogy a csaj ugye nem halt meg, vagy ha igen, akkor nem teljesen; ugye itt nincs vége a történetnek, ugye van tovább. Ha nem is jutok be vele, az, hogy így megmozgattam a gyerekek fantáziáját, az már önmagában nagyobb eredmény, mint egy megjelenés.” A posztot, amellyel a szerző egyértelműen nyilvánosságra hozta, milyen tartalmú írással tervez pályázni a GABO-hoz, Kleinheincz Csilla is lájkolta.

Amikor egy Agavés szerző feltette a kérdést Discordon, „ki milyen pályázatokkal szemezik most”, 2024.04.16-án a szerver másik adminja is beszámolt róla: „A GABO-ra egy olyan novellát tervezek, ahol egy srác meghal, és egy természetfeletti lény/személy megengedi neki, hogy egy napra visszamehessen 2005-be, ahol találkozhat a családjával, mikor még egész volt.”

2024.08.16-án Annie a Fekete Zaj fesztiválon tartózkodott, amikor hajnali háromnegyed ötkor felvette a kapcsolatot Kleinheincz Csillával: „Csak azért van bátorságom pingelni, mert ittam. Mikor várható a Gabo pályázat eredményhirdetése?” Hozzátette: „Gecisok barátom pályázott idén, megöl a kíváncsiság.” Csilla ezt a kérdést, ahogy a többit is, készséggel megválaszolta, de mivel egész évben élénk volt a kommunikáció köztük, ez nem meglepő fordulat. 

Augusztusban már a gyakorikerdesek.hu-n is megjelent kérdésként, mikor lesz eredményhirdetés, mígnem 2024.08.22-én egy Tumblr-bejegyzés útján derült ki, hogy a 368 pályázóból beválogatott tizennégy szerző között ott van a más kiadó elleni terheléses támadást nyíltan támogató, Csilla ellenségeit egész évben intenzíven szapuló, a velük kapcsolatos hamis tények terjesztésére is bármikor kész Láng Annie is. Mindezt figyelembevéve talán nem véletlen, hogy több száz pályázó közül épp az nyeri el a megjelenés lehetőségét, aki a legharsányabban artikulálta ellenszenvét az olyan szereplők iránt, akiket Kleinheincz Csilla is megvet.

A GABO pályázati kiírásában az anonim elbírálásról egyetlen mondat szerepel: „Kollégánk, aki nem vesz részt az értékelésben, nyilvántartást vezet a pályázók adatairól, és a novellákat anonimizálva küldi tovább az elbírálást végző szerkesztőknek.” Megkeresésünkre a kiadó képviselője kifejtette: „Több éves gyakorlatunk van a pályázat lebonyolítására, amit röviden ismertetünk a pályázat kiírásakor (…). Egy konkrét kolléganő feladata a pályázat adminisztrációjának lebonyolítása, ő viszi az ügyfélszolgálati feladatokat is, ő látja ezt a postafiókot, és nem vesz részt a pályázat elbírálásában. Fogadja az e-maileket, a csatolmányt lementi külön mappában a saját gépére, átnézi a Word dokumentumot, minden adatot kitöröl belőle (mert pályázok oda is beírnak néha adatokat), átnevezi egy sorszámra és excel táblázatban vezeti az adatokat saját gépén, hogy utólag ő össze tudja kötni a pályázatot a személlyel. Ezt követően visszajelez a pályázónak, hogy befogadtuk a pályázatot.”

A szerkesztők hivatalosan az elbírálás lezárulta, a győztes írások listájának véglegesítése után ismerhetik meg a pályázók kilétét. A GABO visszajelzéséből az is kiderült, hogy a kiadó az anonim elbírálás biztosítása jegyében nem várja el a szerkesztőitől, hogy azok a beválogatást megelőzően ne tartsanak közvetlen kapcsolatot az egyes pályázókkal; mint írták: „Mivel nem tudják kik a pályázók, így nem lehetséges sem tartani, sem nem tartani a kapcsolatot velük. A pályázókban kell lenni annyi önmérsékletnek, hogy nem jelzik a szerkesztők felé, hogy küldtek pályázatot.” A jelen cikkben szemléltetett viszonyokat tekintve ugyanakkor egyértelmű, hogy a pályázattal érintett szerkesztő és az egyes pályázók között folyamatos, aktív kapcsolat áll fenn, többek közt a pályázási szándék tárgyában is, amely minden lehetőséget megad arra, hogy a szerkesztő tudomást szerezzen arról, ki milyen tartalmú vagy műfajú írással fog pályázni.

Viszont mivel a GABO-nál nincs érvényben olyan szervezetszabályozó eszköz, amely számonkérhetővé tehetné az anonim elbírálás tényleges megvalósulását (a kiadó képviselője ebben a körben úgy nyilatkozott: „Mivel egy magántulajdonban lévő kiadó vagyunk, nem egy közigazgatási intézmény, így nem rendelkezünk szabályzatokkal és munkautasításokkal”), nincsenek érvényben olyan klasszikus értelembe vett szabályok, amelyeket a kiadó szerkesztője megkerülne azzal, hogy olyan, kétes erkölcsiséget képviselő platformmal vállal közösséget, ahol a pályázók is aktívak, illetve ahol a pályázók közömbösnek tűnő nyilatkozatokkal csepegtetnek információt a pályaművek tartalmáról. Ugyanakkor ez a körülmény nem igazán van átfedésben az anonim elbírálásra vonatkozó vállalásokkal, és némiképp tiszteletlen azokkal a pályázókkal szemben, akik nem élveznek olyan bizalmi pozíciót, mint a Kleinheincz Csilla számára ellenséges szereplőket gátlástalanul és folyamatosan ócsároló, a szerkesztő asszonnyal azonos online platformon tartózkodó felhasználói kör.

Bár a GABO igyekezett a lehetőségeihez mérten átláthatóvá tenni a gyakorlatát, amikor erről kérdeztük, a pályaművek elbírálásának folyamatán is némiképp tettenérhető egyfajta elszámoltathatatlanság, mely inkább a „piac” sajátossága, mintsem a konkrét kiadó hiányossága. A pályázati kiírásban ugyanis egyetlen mondat szerepel az értékeléssel kapcsolatban: „A kiadó szerkesztői által legjobbnak ítélt művek 2024 őszén fognak megjelenni.” Ezzel összefüggésben a GABO képviselője kifejtette: „A zsűri tagjai kizárólag a sorszámozott dokumentumokat kapják meg és a saját, sok évnyi tapasztalatuk alapján bírálják el. A zsűri tagjai megvitatják és összeállítják a legjobb pályázatok listáját és elküldik a fent említett kolléganőnek. Ő megnevesíti a listában szereplő sorszámokhoz a pályázót és megtörténik az eredményhirdetés. Ezt követően már a szerkesztők – a közös munka kapcsán – felveszik a kapcsolatot a nyertesekkel.” A három zsűritag (Kleinheincz Csilla, Roboz Gábor szerkesztők és Borbíró Aletta felkért zsűritag) között egyenlő arányban oszlik meg a döntés jogköre, az eredmény konszenzus útján alakul ki.

A fentiek ugyanakkor nem tekinthetők olyan szempontrendszernek, amely kiemelné a szerkesztői önkény alól azt a döntést, ki kerülhet be az antológiába. Mindössze azon dől el, melyik írások kerülhetnek a kiadványba az évi több száz pályamű közül, hogy melyek tetszenek leginkább a szerkesztőknek, köztük Kleinheincz Csillának. Ez viszont lehetetlenné teszi, hogy a nyilvánosság számonkérje a kiadón a szerkesztők döntéseit, bár ez olyan bírálat, amit az irodalmi élet szereplői nem szívesen engednek meg maguknak a fantasztikum háza táján, és ennek oka van: aki a nagyobb kiadók szerkesztőinek döntéseit firtatja, az hosszú ideig tartó vegzálást, közellenségesítést és hiteltelenítést kockáztat meg a digitális térben.

A hazai fantasztikumban ugyanis nincs kultúrája a szerkesztői munka elszámoltathatóságának (egy kiadó sosem adna számot arról, miért az adott műveket válogatta be egy antológiába), a cinikus uszításnak viszont annál inkább, különösen az ilyen számonkérések felmerülése esetén. Időről időre előfordult már, hogy a zsánerben minimális befolyással rendelkező szereplők „zaklatókat küldtek egymás nyakára.” Elég akár egyetlen negatív komment, mellyel a hozzászóló megidézi a hozzá hűséges felhasználói kört, akik ezt követően már tudni fogják, hogyan ítéljék meg a kommentált tartalmat. 

Erre a gyakorlatra emlékeztet Kleinheincz Csilla egyik hozzászólása, amelyet a szerkesztő asszony a Szürke Zóna Podcast egyik tartalmával összefüggésben helyezett el a F.I.O.K. csoportban. A 2023. november 3-i epizód megjelenésekor egy „méhecskés gif” formájában jelezte, mit gondol a konkrét tartalomról. Kicsinyes hozzászólásáért két tucat szimpatizánsa nem győzött hálálkodni, és csak ezután kezdődött meg az igazi, több mint ötszáz komment között szétterjedő hiteltelenítési hadjárat. Forrásaink szerint Csilla részéről ez a gesztus is csak a látszatot szolgálja: azt üzeni, „ennyit ér az egész, méhzümmögést”; „tudomásul vettem, hallottam, zümmögjetek csak, én érinthetetlen vagyok”; „kb. annyit jelent, mint a cincognak az egerek.” A Csillát ismerő források ugyanakkor úgy vélték: „ez a külső reakció; belül valójában háborog”, illetve „tökéletesen szarik rá (kívülről nézve, de valójában szerintem forrong).”

Kleinheincz Csilla és munkatársai évről évre döntik el, hogy több száz amatőr novellista közül kiknek a pályaműve kerülhet be a GABO antológiájába. Csilla egyik, neve elhallgatását kérő bírálója úgy fogalmazott, a pozitív elbíráláshoz szükség van a világnézeti azonosságra is: „Több olyan író ismerősöm van, akik jóban vannak Csillával, jó írónak számítanak, mégsem kerülnek be, mert nem részei a belső körnek. Ismerik őt, elbeszélgetnek, kommunikálnak egymással, de nem vallanak Csillával azonos nézeteket. Nem csak az számít, ismered-e Kleinheincz Csillát, hanem hogy mennyire azonosak azok a nézetek, amiket vele vallasz.” Forrásunk szerint ezek a közös nézetek olyan elvont irodalmi értékeket foglalnak magukba, mint az „Amerika fetisizáció”, az erőteljes progresszív gondolkodás, illetve a „kortárs nemzetközi propaganda” éltetése. Mindezzel nem lenne akkora probléma, ha a GABO nem tenné a kiírás részévé, hogy anonim az elbírálás, illetőleg, ha a szerkesztője nem engedne meg magának méltatlan, az ellentétek elmélyítésére végletekig alkalmas gesztusokat a digitális térben.

Az online uszításra való hajlandóság a kiadótól kapott jogkörrel karöltve ugyanis egy olyan hatalmi pozíciót képez, ami a legkevésbé sem alkalmas az írói készségek gondozására, a tehetségek kiszűrésére vagy a feltörekvő szerzők pályájának támogatására. Ha a szerkesztők nem viseltetnek felelősséggel a saját közösségi médiás aktivitásukkal szemben, akkor a GABO-féle modell csak arra lesz jó, hogy radikalizálja a szcénát, elitizálja a döntéshozói jogokat élvező szereplőket, és olyan belterjes környezetet teremtsen, ahol a szerzők már nem az írói készségeik pallérozásától remélik a kiválasztódást, hanem az ajnározástól, a hízelgéstől, és rosszabb esetben attól, hogy amikor az olyan szerkesztők, mint Csilla, egy cinikus kommenttel kiadják valakire a kilövési engedélyt, akkor ugranak.

A Marsbook honlapjának megrongálása

Mivel fentebb már kifejtettük a könyvpiac újdonsült szereplője elleni támadás részleteit, annak szemléltetése maradt hátra, ki milyen mértékben volt érintett abban. A GABO 2024-es antológiájába bekerülő Láng Annie (Persephone) érintettsége a következőkben merült ki:

• Ő az első számú adminisztrátora annak a Discord-szervernek, ahol Farkas az elkövetéssel egyidejűleg beszámolt a „magánakciója” részleteiről;
• Ennél fogva Annie-nek jogában állt volna hatást gyakorolni az eseményekre, akár a posztok törlésével, a posztoló figyelmeztetésével, korlátozásával vagy kitiltásával, de nem élt e jogkörével (Farkas „sub-despota” rangot visel a szerveren, melynek egyedüli birtokosa);
• Annie figyelemmel követte a cselekmény fordulatait, melyet igazol, hogy közben megnyugtató magyarázatot adott Farkas számára a támadás súlyát illetően, amikor arról biztosította a Marsbookot meghekkelő (épp a potenciális következményeken lamentáló) szlovákiai trollt: az akciót „lehet performansznak is nevezni, ami kortársművészet”; 
• Annie később is lájkolta a F.I.O.K.-ban Farkas arról szóló posztját, hogy „telespammelte AI generált novellákkal a (Marsbook) scam pályázatát”;
• Amikor a Szürke Zóna Podcast műsorvezetője megkérdezte Farkast a támadás mögötti motivációjáról, Annie azzal kommentálta Farkas felé a megkeresést: „Tőled akar információt? Nem ő a nagy oknyomozó újságíró? Menjen, és keresse meg.” 

Kleinheincz Csilla a szerverhez kilenc nappal a támadást megelőzően csatlakozott, amikor 2023.01.07. napon azzal köszöntötte új közösségének tagjait: „Üdv! Ha a belépésem bárkit feszélyez, vagy akadályoz a maró hangvételű mémek gyártásában, akkor elmegyek.” Az irodalmi shitpost-oldal mögé felhúzott chat-platform adminjai viszont a legkevésbé sem akarták volna, hogy Csilla távozzon. Még a Marsbookot meghekkelő Farkas is igyekezett egy ponton tisztázni, honnan lehet ismerős számára a szerkesztő. „Hát, több lehetőség is van” – felelte Csilla. „Valsz keverlek no idei. Well nice to know you” – zárta Farkas a bemutatkozását, egy „hivatásos shitposterre” egyáltalán nem jellemző visszafogottsággal.

Kilenc nappal azután, hogy Csilla belépett, a Marsbook elleni „magánakció” lezajlott, arról pedig Farkas büszkén számolt be a szerveren. Csilla tudhatóan nem volt részese a cselekménynek, mivel arra semmilyen módon nem reflektált, viszont arról, így Láng Annie érintettségéről is, nagy valószínűséggel tudomást szerzett: a beszámoló a „csevegő-1-képek” nevű csatornán jelent meg, ahol Csilla aktív volt. A támadás 2024.01.13-án is szóba jött (a kiemelt tagok, azaz Farkas vagy Annie több, a Szürke Zóna Podcast felől érkező üzenet- és levélváltást nyilvánosságra hoztak, így azt is, amikor a támadás mögötti motivációjáról kérdezték Farkast), az érintett csatornán Kleinheincz Csilla pedig három nappal később, 2024.01.16-án kommentelt (ilyenkor már több mint egy éve volt a szerver tagja).

A megtámadott Marsbookot hivatalosan Bartha Barna Zsolt egyéni vállalkozó működteti (javítás: 2024.04.02. óta Perényi Mónika a vállalkozás működtetője). A könyvkiadással kapcsolatos tevékenységét 2022.04.20-án kezdte meg, a kiadó korai időszakát pedig a kissé provokatív online aktivitás jellemezte, amely a hivatalos Facebook-profilja részéről valószínűleg azt a célt szolgálta, hogy a nagyobb kiadók rajongóinak provokálásával elérje: az újabb és újabb kommentek révén a pályázataival kapcsolatos Facebook-posztok hetekkel később is aktuálisnak tűnjenek. 

Semmiképp sem tekinthető azonban arányosnak, szükségesnek, még kevésbé legálisnak, ha valaki különböző informatikai módszerekkel próbál meg keresztbe tenni egy jogszerűen működő kiadónak, bármilyen stílust is üssön meg annak hivatalos Facebook-profilja. Ahogy fordított esetben sem lenne tolerálható, ha például Kleinheincz Csilla online szurkálódásain felbuzdulva valaki megkísérelné leterhelni a GABO-t kamu pályaművekkel, vagy megpróbálná meghekkelni annak weboldalát; erre kétségkívül az lenne az adekvát válasz a GABO részéről, hogy – akár nyilvános közleményben – elítéli a cselekményt, de még a jogi lépések megtétele is teljesen érthető lenne, különösen, ha kiderülne, egy másik kiadó novellistája is érintett a cselekményben.

A GABO kérdésünkre úgy nyilatkozott, nem figyelik a pályázók közéleti megnyilvánulásait, így a közösségi médiás aktivitás tartalmát és minőségét sem; a kiadó képviselője ezzel kapcsolatban kifejtette: „Amikor pályázók, akkor nem tudjuk követni őket, hiszen nem tudjuk kik a pályázó személyek. Miután kialakul a lista, akkor pedig nem ellenőrizzük visszamenőleg a nyerteseket. Az adott személy írása megérdemli, hogy bekerüljön egy antológiába, ezt a lehetőséget megkapja az illető a személyétől függetlenül.”

Csakhogy amellett, hogy a kiadó szerkesztője valójában tudja, kik a pályázók, olyan, a GABO versenytársának terhére elkövetett cselekményről van szó, ami félúton van egy komplex csíny és egy végiggondolt hackertámadás között, és a jogszabályok kiterjesztő értelmezése mentén még a Btk. szerinti „információs rendszer vagy adat megsértése” tényállás is ráhúzható: először is Farkas szándéka egyértelmű és tiszta volt, hiszen maga számolt be arról, mely cselekményt miért követte el. Az „AI generált novellával” a kiadót akarta leterhelni (vagy ahogy ő fogalmazott: „az idejüket rabolni”, „telespammelni”), a copypastákkal pedig következetesen az volt a szándéka, hogy feltöltésükkel megjelentessen valamilyen trágárságot a kiadó weboldalán. A fenti tényállás egyik, a cselekmény sajátosságaihoz leginkább illeszkedő eleme a 423. § (2) bekezdés a) pontja, amely szerint az elkövető „az információs rendszer működését jogosulatlanul vagy jogosultsága kereteit megsértve akadályozza.” Ennek megítélése szempontjában meghatározó jelentőséggel bír az elkövető szándékán túl a rendszer rendeltetésével ellentétes használat.

A Marsbook ugyan nem foganatosított olyan intézkedést, amely megakadályozta volna a jogosulatlan használatot, viszont a pályázati platformot abból a célból hozta létre, hogy legitim pályamunkák feltöltését tegye lehetővé. Farkas ettől a céltól eltérően, visszaélésszerűen vette igénybe a kiadó rendszerét. A Büntető Törvénykönyv kommentárja úgy fogalmaz: az a) pont szerinti alakzat „az információs rendszer működésének jogosulatlan akadályozását eredményezi (nyitott törvényi tényállás). Ennek konkrét elkövetési magatartásai lehetnek az adat bevitele, továbbítása, törlése, illetve egyéb más műveletek végzése is. Az adatbevitel történhet bebillenytűzéssel vagy másolással, weboldalról történő letöltéssel. Az elkövetési magatartás jogosulatlansága azt jelenti, hogy azokra nincs az elkövetőnek felhatalmazása. Az adatvisszaélés második fordulatának eredménye az akadályozás, ami akkor valósul meg, ha a cselekmény a számítástechnikai rendszer működését zavarja, függetlenül annak tartalmától és mértékétől.” A kommentár szerint a tényállás ezen változata valósul meg, ha a cselekmény az információs rendszer működésének akadályozását eredményezi, s ezt a lehetséges eredményt az elkövető tudata átfogja; ennek a feltételnek a fennállása egyértelmű, tekintve, hogy Farkas maga vallotta be a Discord-szerven, a F.I.O.K. csoportban, illetve a Szürke Zóna Podcast képviselője számára, közvetlen üzenetváltás útján, hogy mi volt a cselekménnyel a szándéka.

A Marsbook azonban az azóta eltelt több mint másfél év alatt nem tett feljelentést. Közleményükben úgy fogalmaztak: „A támadást leginkább a gyáva, pitiáner és röhejes próbálkozások közé sorolnánk”, és mivel az 2025 januárjában várhatóan elévül, nagy valószínűséggel Farkas megúszta a felelősségre vonást. 

Tehetséggondozás vagy szektatoborzás?

Az, hogy a GABO anonim elbírálást követel meg egy olyan, évente megvalósuló novellapályázattal kapcsolatban, ahol ez a szabály valójában nem érvényesül teljeskörűen, nyilván nem akkora tragédia, elvégre az ő pályázata, az ő kiadványa, az ő pénze, és végső soron az ő dolga. A probléma akkor nyeri el társadalmi jelentőségét, ha megértjük: ez a folyamat mivé változtatja a nyertes pályázókat, illetőleg milyen veszéllyel fenyegeti a be nem válogatott művek szerzőit.

2018-as indulása óta „Az év magyar science fiction és fantasynovellái” című pályázat eleddig 1940 írást fogadott be (hol meghívott, hol a nyilvános kiírás alapján pályázó szerzők részéről), ezek közül 106 novella került az évente megjelenő kiadványokba. Önmagában ezekre a számokra tekinthetnénk úgy is: ennyi novella szerzői kaptak lehetőséget egy nagy kiadó általi megjelentetésre. Csakhogy a pályázókra épp a GABO szerkesztőjének, illetve a vele bizalmi kapcsolatba kerülő személyeknek a közösségi médiás aktivitása miatt kell másképp tekinteni: a beválogatott szerzők ugyanis egy digitális csőcselék potenciális tagjai lesznek, akik agresszívan, lekezelően, az irodalmi életre nézve rendkívül kártékony módon fognak hozzáállni minden olyan fejleményhez, ami megkérdőjelezi saját köreik felsőbbrendűségét (tapasztalataink szerint az amatőr irodalmi közélet legádázabb trolljainak publikációs listájában rendszerint szerepel egy GABO-s megjelenés, vagy nyilvánosan vállalt preferenciái kiterjednek a GABO kiadványaira is).

A be nem válogatott pályázóktól viszont az olyan közszereplők, mint Kleinheincz Csilla, elveszik a jogot, hogy a legelemibb kritikát is megfogalmazzák az irodalmi közélet viszonyait illetően; Csilla holdudvara számára ugyanis bárki, aki kritikus véleményének ad hangot, „sértett, hisztis konteóhívő” lesz, aki csak azért kritizál, mert nem jelentették meg a novelláját; ehhez a konklúzióhoz Csilla a jelek szerint minden alapot megad a vele szimpatizáló szerzők és olvasók számára.

Teljen el bármennyi idő legutóbbi pályázása óta, viszonyuljon bármilyen objektíven az egyes konfliktusokhoz vagy a fennálló viszonyokhoz… ha a kritikus véleményét megfogalmazó személy pályázott valaha a GABO-hoz, karaktergyilkosság lesz a jutalma, amennyiben kellő alap mellett mutat rá egy-egy aggályos jelenségre. Bármi is legyen a motivációja arra, hogy intelmeit megfogalmazza, Csilla érdekköre helyette is el fogja dönteni, mi áll valójában a kritikus vélemény mögött: „sértettség.” Igazából a pályázás ténye sem feltétel; Láng Annie esete mutatja, hogy bizonyos amatőr novellistáknak már a hamis információk terjesztésére sincs semmilyen gátlása. A lényeg, hogy a közös ellenséggel szemben érzett, nyílt ellenszenv visszatérően artikulálódjon. Úgy tűnik, az irodalmi színtéren való érvényesülésnek ma már ez is egy hatékony módja, különösen az olyan nagyobb kiadók környékén, mint a GABO.

Ez viszont nem tehetséggondozás, hanem egy szekta híveinek toborzása. Ahogy a legtöbb szektában, úgy Kleinheincz Csilla környezetében is lényeges összetartó erőt képez a közös ellenségkép, aki a vallási közösségek esetén rendszerint a korábbi hívek közül kerül ki – ez a vonás némiképp analóg a „korábbi pályázó” szerepével az irodalom vetületében. Németh Sándor, a Hit gyülekezetének vezető lelkésze részéről is gyakran emlegetett antagonistának számít Bartus László. A Fesz Lesz című könyv írója korábban a „Hitgyüli” tagja volt, és Bartus szerint a lelki vezető azért nevesítette a hívek előtt őt, mint „árulót”, „elítéltet” vagy „ügynököt”, hogy ezzel emlékeztesse a gyülekezetét, mi vár arra, aki elhagyja vagy bírálja őt.

Csilla esetén másról lehet szó: talán a hatalmas bizonytalanságot igyekszik ilyen eszközökkel kompenzálni, amit saját szakmai alkalmassága vagy pozíciójának stabilitása iránt érez. Elvégre egy hiteles, a státuszához méltóan viselkedő szerkesztő részéről inkább az lenne a logikus reakció a belterjességgel és elitizmussal foglalkozó tartalmakra, hogy egy méhecskés gif helyett inkább azt tudatja a nyilvánossággal, a maga részéről milyen garanciákat foganatosít arra, hogy a személyes ismertség, a közös preferenciák, a világnézeti azonosság vagy a bizalmi viszony ne legyen befolyásoló tényező az elbírálás során. A GABO szerkesztője azonban nem így jár el, de hogy miért, azt csak ő tudhatja. Más magyarázat viszont aligha van arra, hogy közel húsz éves pályával a háta mögött miért vetemedik arra az irodalmi élet elismert szereplője, hogy visszatérően pocskondiázzon a megjelenésben reménykedő, emiatt számára kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználók előtt olyanokat, akikkel kapcsolatban közben úgy tesz, mintha egyáltalán nem érdekelnék őt.

A fenti cikk a Szürke Zóna Podcast és az Ankor.hu együttműködésében született meg.

A borító forrása: https://64.media.tumblr.com/f43b56350c18534f04578f3915896636/a8d3231617079b1b-32/s1280x1920/5985788cabfa7255b09d1997b52d7a6ade096898.png, https://www.facebook.com/photo/?fbid=1034717051996542&set=a.381177780683809&locale=hu_HU, https://m.blog.hu/ku/kulturjunkie/image//tumblr_f43b56350c18534f04578f3915896636_5985788c_1280.png