Kalandozások és pofáraesés a világvégeváró szekta zárt közösségében

SHTF – Shit hits the fan, amikor szar kerül a ventillátorba, és minden szaros lesz körülöttünk.

Az utóbbi időben volt egy kis időm elmerülni abban, mi ez a fogalom, és mennyire át tudja alakítani egyes emberek gondolkodását. Véletlenül rábukkantam egy internetes szektára is, ahol ezzel foglalkoznak.

Mindig is szerettem az olyan történeteket, amik arról szóltak, hogy a főhős belekerül egy megoldhatatlannak tűnő élethelyzetbe, és hogyan tudja azt megoldani, túlélni. Robinson Crusoe történetét olvasva láttam, hogy a mindennapi rutinok nem működnek, túlélni a vadonban másfajta gondolkodást igényel, mint a megszokott. Kiskoromban kaptam egy ifjú mormoták kézikönyvét, ami cserkész ötleteket fűzött egybe, a vadonban való túléléshez és boldoguláshoz. A MacGyver című sorozat is nagy hatással volt rám, hasonló okokból. Kedvenc sorozataim közé tartoznak még az apokalipszis utáni történetek, pl. The Walking Dead, és spinoffjai. Ezekből próbáltam eddig használható tudást felszedni több kevesebb sikerrel. Soha nem voltam cserkész, nem voltam olyan társasággal, akik félrevonultak a vadonba, hogy primitív eszközökkel túléljenek, viszont mindig is vonzottak az olyan tematikájú filmek, amik a nulláról való újrakezdéssel foglalkoztak. Egyik kedvenc csatornám youtube-on a Primitive technology, ahol beleláthatunk azokba a folyamatokba, amikben primitív eszközökkel csinálnak új használati eszközöket vagy az élethez szükséges berendezéseket.

A Covid miatti lezárások hatására egyre erősödött bennem a gondolat, hogy jobban fel kéne készülni olyan eseményekre, amik akkora hatással lesznek az életünkre, hogy meg kell változtatnunk az addigi szokásainkat. Olyan új szokásokat szerettem volna elsajátítani, amik biztonságot adnak ilyen helyzetekben. Olyan eszközöket/alapanyagokat/táplálékot szerettem volna beszerezni, amikkel egy ideig kihúzhatom ilyenkor, és késleltethetem az SHTF hatásait, esetleg segíthetem a körülöttem élőket.

A Magyar Prepper színrelép

Egy alkalommal az egyik telegramos rádióamatőr csoportban egy fickó megkérdezte, hogy milyen telegram csoportokat ismerünk még. Akkor fölmerült, hogy van egy privát prepper csoport, egy baráti társaság, akik az apokalipszisre való felkészüléssel foglalkoznak. 

Mondtam is, hogy itt a lehetőség! Biztos fogok ott sokat tanulni, és talán az eddigi tapasztalataimat is átadhatom nekik. Kaptam egy ideiglenes linket, amivel tudtam csatlakozni. Nem tudtam, mire számítsak, a csatlakozásom előtti beszélgetést nem láttam. Voltak érdekes ceremóniák, pl. alvás előtt elköszöntek a résztvevők, reggel beköszöntek. Ezt nem tudtam hova tenni, más csoportban ilyet nem láttam még. Gondolom, az egymás közötti  kötelék erősítése volt a cél, nem tudom. Soha nem találkoztam velük, nem ismertem őket személyesen.

Ahogy teltek a napok, megismertem az aktív résztvevőket. Láttam, hogy a csoport adminja, nevezzük Leventének, az éppen kezdődő orosz inváziót hype-olja, szinte minden nap volt erről egy bejegyzés. Ott ismertem meg az SHTF fogalmát, ami szinte minden nap előjött, erősítve ezzel azt az érzést a résztvevőkben, hogy nem szabad lankadni, itt dúl mellettünk egy háború. Ki tudja mikor eszkalálódik annyira, hogy a katonaság már nem lesz elég erős megvédeni az országot, az egyszerű polgároknak is alkalmazkodniuk kell. Meg aztán hogy reagálunk majd, mi lesz, ha ledobják a cárbombát vagy az EMP-bombát? Ezekről is volt értekezés a csoportban.

Volt egy lány (nevezzük Áginak), aki táplálékkal kapcsolatos ismereteket közvetített, a savanyítás, a fermentálás, csíráztatás, microgreenekkel kapcsolatban. Egy másik tag különböző témákat hozott elő, az aktív szén készítésétől kezdve a víz tisztításán át a rádióamatőr világról. Ha szerettem volna még többet elolvasni az adott anyagról, akkor csak a kulcsszavakra hagyatkozhattam. A tudásanyaghoz ugyanis általában nem jártak források, csak úgy be voltak dobva a közösbe. Gondolom, nem kell ecsetelnem, hogy ha egy túlélési tanács nem működik, az milyen következményekkel járhat. Ezért tartom fontosnak, hogy tudjunk hivatkozni a forrásra, ahonnan az adott a tanácsot vettük. Akkor még azt gondoltam, nem baj, nem zavart annyira a forrásmegjelölések hiánya, de én azért amihez tudtam, hozzászóltam, linkeket is mellékelve, ha nem saját kútfőből jött a tudásanyag (később megkaptam, hogy “floodolom” a csoportot linkekkel). Sok tartalom volt más, angol nyelvű Offgrid és prepper-csoportokból is megosztva. Nagyon hálás vagyok annak, aki ezeket megosztotta, mert ugyan már nem vagyok benne a magyar prepper csoportban, a többi csoportot, csatornákat továbbra is követem.

Oroszok haza!

A prepperségen kívül minden nap volt politizálás, a csoport adminja ugyanis el volt varázsolva a szomszédban dúló háborútól, egy-két orosz propaganda szöveget is mellékelt. Többször is sikerült olyanba tenyerelnie az adminnak, aminek azóta már utánajártak az OSINT-esek, az Azov zászlóalj náci jegyeinek hangsúlyozásával, és ezen tulajdonságok egész ukrán hadseregre kiterjesztésével egyértelmű volt, hogy az orosz álláspontot képviseli. Később láttam,hogy ugyanezek a szövegek felbukkantak a Jericho-másnap nevű facebook csatornán is, nyilván nem véletlenül.

Gondoltam, ez is a prepperkedés része, a vitakultúra erősítését személyes küldetésemnek érzem, sűrűn hozzá is szóltam, ha valamiről több vagy frissebb tudásanyagom volt, természetesen forrásokkal alátámasztva.

A politikai témák emiatt hosszú szóváltásokat eredményeztek, a többi résztvevő lázadozott ugyan, de nem volt semmi következménye azon kívül, hogy többen javaslatot tettünk egy, a prepper csoporttól független külön csoportra, ahol kitárgyalhatjuk ezeket.

Az első fenyegetés

A többiek néha bedobtak más topicokat is, nagyot ment például a nemátalakítás, vagy az LMBTQ-téma, amiben a Pride szellemében tettem megjegyzéseket, és próbáltam ellensúlyozni azt az álláspontot, ami megbélyegző és kirekesztő is volt egyben. Az alap feltevésüket próbáltam csak megdönteni, ami az volt, hogy a pedofília hozzátartozik az LMBTQ világhoz, és aki meleg, az pedofil is. Nem akarták elfogadni az álláspontomat, sőt, olyan szavakat adtak a számba, amiket soha nem mondtam. Nagyon csúnyán ki lettem osztva, és még egy halálos fenyegetést is kaptam:

Ez persze csak egy blöff. Aki névtelenül ilyeneket írogat, az valószínűleg nem gondolja komolyan. Én is próbáltam elütni egy viccel.

Az ezután következő hozzászólásokban már érezni lehetett, hogy mást gondolnak az írásaim mögé, mint amiről valójában szóltak. A viták során az egyik legfőbb stratégiájuk az volt, hogy már a kérdéseikbe beleszőtték a feltételezéseiket.

Ezután még próbáltam hozzátenni a közösséghez, de még én éreztem magam rosszul, hogy olyan álláspontot képviselek, ami nekik nem tetszik. A hozzászólásaimra adott reakciók vegyesek voltak, látszott, hogy nem nagyon akartak befogadni maguk közé.

Még szavazást is indítottak, hogy az admin kitegyen. Elég kevesen szavaztak (70 tagból 15), és szoros küzdelemben, de végül maradhattam. Hangsúlyoznám, nem volt célom, hogy hergeljem őket. Ha belekötöttem valamibe, akkor csakis tárgyilagosan, nem személyeskedve írtam. Nekik is elmondtam, hogy nem akarok senkit legyőzni a vitákban, mert nem ez a vitázás lényege.

A második fenyegetés

A második fenyegetés derült égből jött, a választások után. Az egyik tag privát üzenetben megmutatta a fegyverét. A fickót már ismertem egy másik telegram csoportból. Ott is elég extrém dolgokat produkált így visszaemlékezve, de gondoltam, hogy egy önjelölt feltalálóval mi baj lehet, én is kilógok a sorból, ha ebből a szempontból vizsgáljuk.

Elmondta, hogy majd a képen látható puskával fogad, ha esetleg bemerészkednék a házába. Jelzem, szó sem volt erről, a Fidesz áprilisi győzelme késztette őt arra, hogy privátban nekem jöjjön. Elmondta, hogy ismeri a fajtámat, és mutatott pár screenshotot is szélsőbalosokkal való TG-beszélgetéseiből.

Próbáltam meggyőzni arról, hogy én nem vagyok olyan, mint amivel vádol, de ő csak hajtogatta a magáét. Aztán végül elfogadta, hogy nem vállalok azokkal közösséget, akik őt fenyegették, és megkérdezte, hogy szerintem miért vagyunk más állásponton. Elküldtem neki a Bánki Györggyel készült Friderikusz-interjút, amiben elmondja a válaszát sok hasonló kérdésre, azóta nem hallottam felőle…

Egyéb furcsaságok

Volt egy nap, amikor az volt a kérdés, hogy hol lehet jó infókat találni prepper témában magyarul. Ezek jöttek szóba: Szabó’s lifestyle Youtube csatorna. Jericho Másnap TG és youtube csatorna. Kb. a fegyverkezésről meg a konfliktushelyzetekről szól a videók többsége, bár nagyon mélyen nem mentem bele. Felkészülésről csak nagyítóval lehet találni anyagokat ezeken. Inkább tűnnek radikális jobboldali megmondóembereknek, akik folyamatosan hergelik a követőiket.

Volt egy nap, amikor egyes tagok arról értekeztek, mennyire fekete bárányok a családjukban, hogy mennyire kirekesztve érezték magukat a gondolataikkal, és hogy mennyire elbánt velük az élet. Tudom, ez emberi szükséglet: kikívánkozik, amit nem tudunk másnak elmondani, de nagyon fontos is abból a szempontból, hogy van a csoport tagjaiban valami közös. Valami, ami összeköti őket, valami, ami miatt összetartoznak. Az admin a belépésem idején még valószínűleg a polgári nevét viselte, aztán talán a háború előrehaladtával úgy gondolta, ki kell fejeznie az oroszokkal való szimpátiáját, és a vezetéknevét lerövidítette Z-re.
Egyébként az sem biztos, hogy Leventének hívják. Ezt egy privát beszélgetésben ő maga támasztotta alá:

A konfliktus

A kirúgásom akkor történt, amikor Levente kvázi megkérdőjelezte a bucsai mészárlást. Én is eléggé kialvatlan voltam, fáradt is, érzelmileg sem voltam éppen a toppon, és volt egy kis szabadidőm. Ez egy veszélyes együttállás, előhozza a harcosabbik énemet. A csóka felvázolta, mik az orosz-ukrán háború aktuális hírei, meg persze hozzátette a véleményét is, ami szintén az orosz propagandából táplálkozott, és a szokásos orosz álláspontot, amit én elkezdtem tételesen megingatni, linkekkel megtámogatva minden egyes állításomat. Először csak ez nem tetszett neki, kérdőre is vont, hogy miért floodolom a csoportot linkekkel? Aztán volt még pár szóváltás, de igazából már ezen a ponton elhatározta, hogy nem kellek én abba a csoportba. Aki a pártomat fogta lájkokkal, azt is kidobta.

A további beszélgetés azzal telt, hogy próbált rajtam fogást találni, ahol csak tudott, és soha nem engedte, hogy nekem legyen az utolsó a szavam. Végül én kértem elnézést, hogy megsértettem az érzékeny lelkét. Írt még egy-két vetített baromságot, azt már ráhagytam.

A Szürke Zóna Podcast hallgatóinak Telegram-csoportjába is átjöttek.

Volt ott szó abortuszról, tetoválásokról, oktatási rendszerről, szektákról. Ahol csak tudtak, belém kötöttek, valahogy mindig előkerült a személyeskedés irányomban.

Amikor rámutattam az érvelési hibáira, a visszatámadás volt a taktika:

A végén már az is zavarta őket, hogy létezek. Hogy egyáltalán hangot adok a nemtetszésemnek.

És akkor jött a mindent lezárni hivatott gyomrosnak szánt valami:

Amikor úgy döntöttem, kilépek, még utánam dobtak pár keresetlen mondatot.

De nem tartott sokáig a csoport adminjainak, hogy levonják a konzekvenciákat, és cselekedjenek.

És ahogy látható, a tagok nagyon hálásak voltak ezért.

A szekta

És hogy miért gondolom azt, hogy a Magyar Prepper adminja szektát épít?

• A ceremónia ismerete fontos része a szektának, az ismétlődés erősíti a kötődést, ezek pl. a napi beköszönések, a napi tartalom, a közös szóhasználat.
• A közös cél, az SHTF túlélése. Minden nap kell vele ijesztgetni, hogy erősödjön a közösség, és az egymáshoz való kötődés.
• Teljesen neutrális témákban mindenkinek segít, ezzel csábít maga mellé embereket, és építi a bizalmat. A szövegeit struktúrálja, ami szintén a bizalom építését segíti, és a professzionalitás látszatát kelti
• Ha radikálisan eltér valaki véleménye, a megbélyegzés, a kirekesztés lesz a reakció: “ha nem vagy velünk, ellenünk vagy”.
• Csak az az igaz, amit a vezető mond, ellenvéleménynek helye nincsen.
• A vezető nem köteles bizonyítékokat szolgáltatni az állításairól.
• Fontos az ellenségkép, ki kell jelölni egy páriát, ki kell átkozni valakit, hogy a többiek meglássák, mi történik azzal, aki a vezetőnek ellentmond.
• Nem sajnálják az időt arra, hogy lekutyázzanak másokat, arra viszont igen, hogy az állításaikat tényekkel támasszák alá.
• A lejáratást a szektán kívül is folytatják, gondolva azokra a tagokra, akik esetleg aktívak lehetnek más csoportokban is, és akiknek erőt kell mutatni.

Utószó

Nem szeretném, ha az olvasó úgy zárná le ezt a történetet magában, hogy na, itt egy önfényező barom, aki odamegy provokálni egy csoportba, és még ő érzi magát rosszul, amikor elbánnak vele. Nem volt célom a provokáció, mégis megkaptam a magamét. Az áldozathibáztatást pedig egy természetes emberi reakciónak gondolom, amin ha valaki nem tud túllendülni, az az ő baja.

A vitakultúrával kapcsolatban azóta megfogalmaztam egy személyes célt, és ezt próbálom tartani mindenhol, ahol vitázom:

“A célom nem az, hogy magasabb rendűnek tűnjek a másikhoz képest, hanem, hogy vitázzunk, és visszajelzést adjunk egymásnak egy másik nézőpontból. Nem legyőzni akarom a másikat, hanem tágítani az ismereteit.“

Lehet hívni prosztónak vagy túl nyersnek, néha közönségesnek, ahogy írok, de soha nem volt célom a másik megsemmisítése vagy a megszégyenítése. Amikor az emberek személyesen beszélgetnek egymással, akkor a hangsúly és a testbeszéd is információt hordoznak, írásban viszont nincs ilyen, csak egy része jön át annak, amit a másik valójában mondani akar. Ha bárki sértőnek érzi, amiket írtam, akkor elnézést kérek érte.

A szereplők nicknevei nem kitaláltak, de azóta már változhattak, a telegram lehetőséget nyújt erre. A mellékelt privát és publikus üzeneteket a szereplők utólagosan megváltoztathatták/visszavonhatták, úgy tudom, erre is lehetőséget nyújt a platform.
A magyar prepper csoportban nem tudtam screenshotokat készíteni, mert az egy privát csoport, és amióta kidobtak, nincs hozzáférésem a beszélgetéshez. Bizonyítékként semelyik bíróságon sem fogadnák el, amiket itt írtam. Az is lehet, hogy azóta a csoport nem létezik, megszűnt, átköltöztek máshova. Szóval, aki nem hiszi, járjon utána!