Explenatórius és közösségépítő újságírás

A pontozókártyás gyilkos – Káosz Dél-Kaliforniában 5.

Farkas J. | 2025.02.25. | True crime

Farkas J. félelmetes párhuzamokról szóló cikkében az amerikai kriminalisztika alapvetéseinek bemutatásával nyitotta a dél-kaliforniai true crime-mal foglalkozó cikksorozatát, melynek melynek második, majd harmadik részében három sorozatgyilkos került összehasonlításra. A legutóbbi cikk William Boninnal foglalkozott, a jelenlegi pedig a pontozókártyás gyilkossal.

Randy Kraft

„Egyetértettünk abban, hogy ha öt olyan embert kellene kiválasztanunk az osztályunkból, akiket soha, de soha nem vádolnának tömeggyilkosként, Randy egy lenne az öt közül.”
/Clarence Haynes egykori osztálytárs/

1983. május 14-én, hajnali 1 óra 10 perckor, két kaliforniai autópálya-rendőr észrevette, hogy egy barna Toyota Celica szabálytalanul közlekedik az 5-ös úton, az Orange megyei Mission Viejo közelében. A jármű szabálytalan sávváltását észlelve a rendőrök – arra gyanakodva, hogy az autós ittasan vezet – jelezték a sofőrnek, hogy álljon félre a gépjárművel. A sofőr lelassította az autót, majd kiszállt, miközben egy sörösüveg tartalmát a járdára öntötte. Michael Sterling és Michael Howard rendőr ekkor találkozott először a magát Randy Kraftnak nevező személlyel, és látták, hogy a farmerja ki van gombolva. Sterling egy helyszíni alkoholtesztet végeztetett Krafttal, amely pozitív lett. Ezután letartóztatta Kraftot, mert ittas állapotban vezetett. Ekkor vették észre a járőrök, hogy egy fiatal férfi fekszik az anyósülésen, mintha aludna, egy sötét kabáttal betakarva. Több, üres Moosehead sörösüveg és egy nyitott, vényköteles Lorazepam tablettát tartalmazó üveg hevert a lábai körül. Kraft azt mondta, hogy az utas csak egy stoppos, akit felvett az országúton.

A járőrök megpróbálták felébreszteni a férfit, de mivel nem jártak sikerrel, ezért megrázták a karját, és ekkor észlelték, hogy a férfinak nagyon alacsony a testhőmérséklete. A pulzus ellenőrzésekor a járőrök megállapították, hogy a férfi meghalt, és a nyaka körül fojtás nyomai észlelhetők. Az áldozat öléből felemelve a kabátot, a járőr észrevette, hogy a nadrágja le van húzva, úgy, hogy kilátszott a nemi szerve. Kezei cipőfűzővel össze voltak kötve, csuklóján pedig sérülések nyomai látszottak. Az egyik járőr, Howard hátborzongatónak nevezte, ahogy Kraft ekkor megkérdezte: „Hogy van a barátom?” A később Terry Lee Gambrelként azonosított, 25 éves tengerészgyalogost – az előzőleg az El Toro légibázison állomásozó áldozatot – halálra fojtották. Később kiderült, hogy a fiatalember egy softball meccs után egy barátja bulijára akart eljutni, és úgy döntött, stoppol. A sofőr, aki felvette, megkínálta egy sörrel, amiről a stoppos nem tudta, hogy olyan nyugtatókkal van tele, mint amilyeneket Kraft autójában találtak. Az autó hátsó ülésén a rendőrök megtalálták azt az övet, amely olyan vastagságú volt, mint amellyel az áldozatot megfojthatták, valamint rengeteg alkoholt, gyógyszert, és egy vérfoltos szőnyeget találtak.

A szőnyeg alatt több mint ötven fénykép volt elrejtve, pornográf pózokban lefotózott fiatal férfiakról. A kesztyűtartóban egy füzetet találtak, rejtjeles betűkkel, melyek valamiféle kódok lehettek, a füzet hatvanegy kódot tartalmazott. (Randy Kraft azért kapta a “pontozókártyás” gyilkos jelzőt, mert egy füzetében kódoltan jegyezte fel áldozatainak listáját.) Kraft otthonát átkutatva szintén találtak bizonyítékokat, mégpedig sok áldozat ruháit, borotvát, melyet egyik áldozatának vett az édesapja, fényképezőgépet, melyet egy másik áldozata az édesanyjától kapott. Kraft nem vallotta be soha a gyilkosságokat, de legalább 67 fiatal férfit gyilkolt meg 1971 és 1983 között, viszont csak 16 gyilkosságért ítélték el.

Áldozatainak pontos száma ma sem ismert, néhány áldozata azonosítatlan maradt, és vannak a listáján olyan kódok, amelyeket a mai napig sem sikerült megfejteni. Néhány kód helyet jelölt, ahol felvette az áldozatát, néhány kód ölési módszert, az áldozatai származását, vagy az áldozat nevének kezdőbetűit (pl.: EDM, Anglia, Iowa, Stable, 76, stb). Vannak kódok, melyek dupla áldozatokat jelölnek, így áldozatainak száma elérheti a 100-at is. Kraft maga a listát úgy magyarázta, hogy az nem halállista, hanem „barátlista”, azaz barátai megjelöléseit tartalmazza. Kraft áldozatai 13 és 35 év közöttiek voltak, akiket melegbárokban csábított el vagy stoppolás közben vett fel, esetleg parkolókból rabolt el. Volt olyan áldozata is, akit akkor láttak utoljára, amikor az eltűnt kutyáját kereste. Ő később „Kutya” kódnévvel került fel a gyilkos „eredményjelző táblájára”. Sok esetben kimondottan tengerészgyalogosokra vadászott, nem egy áldozata közülük került ki. Kraft is, ahogy az előzőekben említett országúti gyilkosok, elsősorban fiatal, kaukázusi férfiakat gyilkolt.

Első ismert áldozata egy 1971. október 5-én megtalált Wayne Joseph Dukette nevű, 30 éves Long Beach-i lakos, egy The Stable nevű melegbárban dolgozó csapos volt, akit utoljára szeptember 20-án láttak élve. Kraft őt azzal a kóddal jegyezte fel első helyen híres halállistájára, hogy „Stable”; innen tudták a nyomozók, hogy ő volt a gyilkos első áldozata. A férfit a 74-es főút mentén dobták ki Orange megyében, nem volt nála személyi igazolvány, teljesen levetkőztetve találták, ennek ellenére sikerült őt azonosítani. Alkoholmérgezést állapítottak meg a halál fő okaként.

Az FBI profil szerint az akkor még ismeretlen Kraftot „módszeres, szervezett, átlagon felüli intelligenciájú kéjgyilkosként” jellemezték. Az előző években tartóztatta le a rendőrség Patrick Kearney-t és William Bonint, így tudták, hogy még egy országúti sorozatgyilkos van szabadlábon. Módszere Boninéhoz hasonlóan több volt, mint borzalmas: áldozatait becsábította az autójába, többnyire alkohol vagy kábítószer ígéretével, majd megkötözte kezüket, lábukat és megerőszakolta őket, miközben válogatott kínzásokon mentek keresztül. Kraft autós szivargyújtóval égette meg őket arcukon, szemükön, mellbimbójukon, vagy nemi szervükön, sok esetben el is távolította a nemi szervüket, vagy felnyitotta herezacskójukat, eltávolítva a heréjüket. A holttesteken harapásnyomokat is találtak. Miután megfojtotta és megcsonkította áldozatait, a még mozgó járműből kilökte őket. Sokuk szervezetében halálos adag gyógyszert vagy alkoholt találtak, és volt olyan áldozat, aki már az alkoholmérgezésbe belehalt, mint a fent említett Dukette. A testek boncolásakor többnyire találtak valamilyen idegen tárgyat a végbelükben, pl. faágat, facsákányt, de sok esetben zoknit tömött bele a tettes, vagy az áldozat saját, levágott nemi szervét, amely szintén fokozta az amúgy is szinte elképzelhetetlen brutalitást.

Mindhárom sorozatgyilkos ölt meg áldozatokat a saját házában is. A három gyilkos között az elkövetési módokban volt némi különbség. Míg Kearney fejlövéssel végzett áldozataival, és csak haláluk után erőszakoskodott velük, William Bonin kötéllel és az áldozatok saját pólójával fojtotta meg a fiatal férfiakat, miután végletekig megkínozta őket. Randy Kraft pedig elkábította, leitatta, majd szintén órákig kínozta, végül kasztrálta áldozatait.

Kraftnál a gyilkosságaihoz használt autó kezdetben egy jellegzetes, fekete-fehér Ford Mustang volt, több szemtanú is látta, hogy ebbe szálltak be barátaik – a későbbi áldozatok –, akiket aztán már nem láttak többé élve. Letartóztatásakor a gyilkost a már említett barna Toyota Celicával kapták el.

Ugyanúgy történt nála is, ahogy Patrick Kearney-nél (aki főképp akkor gyilkolt, ha nem mentek jól a dolgok az élettársával, David Hill-lel): Randy Kraft-nál is lecsendesedtek a gyilkosságok akkor, amikor kapcsolata véget ért Jeff Graves-szel, és megismerkedett a fiatal Jeff Seeliggel. A friss szerelem hatására egy ideig nem gyilkolt, viszont kapcsolata mélypontján, amikor már párterápiára jártak, a magánéleti válság az elkövetési módjában is megmutatkozott: ebben az időszakban volt áldozataival a legkegyetlenebb. A három gyilkos egyéb szenvedélye is hasonló volt: míg a szemeteszsákos gyilkos újságkivágásokat gyűjtött, és Bonin kesztyűtartójában is találtak a gyilkosságokról szóló újságkivágásokat tartalmazó albumot (emellett a börtönben még naplót is írt), Kraft pedig kódolt listát vezetett az általa meggyilkolt személyekről.

Kraft gyilkosságai alatt normálisnak látszó, de kettős életet élt, ahogy a másik két országúti gyilkos is. Kraftot elárasztották a szabadúszó számítógépes munkára vonatkozó állásajánlatok. A bíróságon készült munkafeljegyzések szerint gyakran két munkahelyen is dolgozott egyszerre. Nappal sikeres programozóként dolgozott, jóval többet keresve az átlagosnál, éjszakánként melegbárokba járt barátjával, Seeliggel, hétvégente pedig fiatal fiúkat gyilkolt, amíg Seelig dolgozott.

Csak nemrég, 49 év után tudták azonosítani Randy Kraft egyik, 1974-ben meggyilkolt áldozatát. A 17 éves fiatalember halálát akkoriban még véletlennek tartották alkohol- és diazepam mérgezés miatt, de egy ideje már úgy gondolták a nyomozók, hogy a “Scorecard Killernek” nevezett Randy Kraft korai áldozata. A nemrég Michael Ray Schlichtként azonosított tinédzser holttestét 1974. szeptember 14-én találta meg két férfi, a kaliforniai Laguna Beachtől északkeletre lévő tűzoltóúton.

Amikor Kraft gyilkosságai napvilágra kerültek, ismerősei reakciója is hasonló volt a többi országúti gyilkos ismerőseiéhez. Korábbi jó barátja, Paul. E. Witson kijelentette:

„Összeegyeztethetetlen, hogy az általam ismert Randy Kraft valaha is elkövethetett ilyen bűncselekményeket”.

Folytatása következik.

A borító forrása: Los Angeles Times