
Mint ismeretes, a harminc éves múltra visszatekintő kiadó szerkesztője, Kleinheincz Csilla beperelt minket, mert leírtuk: A GABO olyan szerző novelláját jelenteti meg, aki érintett volt egy másik kiadó elleni honlaprongálásban
A sajtóper egyik sajátossága, hogy a határidőket tekintve rendkívül feszes, így a január 7-i keltezésű idézés alapján január 20-án sor is került a perfelvételi tárgyalásra, amelyen Kleinheincz Csilla nem jelent meg személyesen. Jogi képviselője viszont jelen volt, így az eljárás megkezdésének nem volt akadálya.
A helyreigazítási per keretében Csilla a cikk egyes közléseire hivatkozva az alábbiakat sérelmezte (kifejezetten a felperes kereseti kérelmében szereplő igények logikáját követve):
- A GABO évente megszervezett novellapályázatának célja a tehetséggondozás.
- Összefüggés van a pályázat elnyerése és a Kleinheincz Csilla által megvetett szereplők iránti ellenszenv artikulálása, illetve annak mértéke között.
- Az anonimitás egyértelműen sérül a GABO SFF antológiájával kapcsolatos pályázat során.
- Létezik egy felhasználói kör, amely bizalmi pozíciót élvez Kleinheincz Csillához fűződően.
Már a fentiek tekintetében is fennállt az a probléma, hogy a felperes olyan közlésekkel szállt vitába, amelyek nem, avagy nem olyan formában jelentek meg a cikkben, ahogy az azokra vonatkozó igényében megjelölte. Az alábbiakat viszont semmiképp sem tudtuk volna a sérelmezett közlések közé sorolni, noha azok a kereset érdemi részében megjelentek, ám a cikkben aligha:
- Függetleníthető-e Kleinheincz Csilla közösségi médiás aktivitása a szerkesztői minőségétől?
- A szerkesztő asszony rendelkezik-e a „jog elvételéhez” szükséges alapítói adminisztrátori, moderátori jogosítványokkal (?) azon az online közösségi platformon, ahol (vitatottan) kapcsolatot tart az egyes pályázókkal?
- Csillának van-e bármilyen köze a cikkben „Farkas” néven említett szlovákiai troll tevékenységéhez?
Egyrészt a cikkben nem szerepel olyan rész, ami Csilla „alapítói, adminisztrátori, moderátori jogosítványaival” lenne átfedésben, így az ezzel kapcsolatban megfogalmazott igénye láttán már a kereseti kérelem első átolvasásakor is pislogtunk. Az igénnyel érintett szöveg úgy szól:
A be nem válogatott pályázóktól viszont az olyan közszereplők, mint Kleinheincz Csilla, elveszik a jogot, hogy a legelemibb kritikát is megfogalmazzák az irodalmi közélet viszonyait illetően; Csilla holdudvara számára ugyanis bárki, aki kritikus véleményének ad hangot, „sértett, hisztis konteóhívő” lesz, aki csak azért kritizál, mert nem jelentették meg a novelláját; ehhez a konklúzióhoz Csilla a jelek szerint minden alapot megad a vele szimpatizáló szerzők és olvasók számára.
Másrészt a Csilla és a Marsbookot meghekkelő Farkas közt fennálló, esetleges érintettséget a cikk átfogóan vizsgálta, ám úgy tűnik, a felperes nem ezekkel a tényállításokkal szállt vitába, hanem inkább azzal a konklúzióval, amit a cikk tartalmából kikövetkeztetett.
Mivel a helyreigazításra irányuló perben azt a felet terheli a bizonyítás kötelezettsége, akit beperelnek, igyekeztünk minél alaposabb védelmet felállítani a – valószínűleg a megfélemlítésünkre irányuló – jogi támadással szemben. Az írásban előterjesztett védekezés azonban nem tudott a perfelvételi tárgyaláson artikulálódni részünkről, hiszen a tárgyalás jelentős része azzal ment el, hogy a bírónő újabb és újabb kérésére a felperes jogi képviselője megpróbálta kibogarászni a megtámadott cikkünkből, hogy a Csilla helyreigazítási kérelmében szereplő, sérelmezett tényállítások hol (hányadik oldal hányadik bekezdésében) jelennek meg.
Az eljárás során ekkor vált egyértelművé az a körülmény, hogy nincs összhang a helyreigazítási kérelem, illetve a kereseti kérelem között, de őszintén szólva a tárgyaláson, a felperesi oldalon előadottak sem voltak igazán harmóniában azokkal, amiket eddig előterjesztettek. A bírónő újra és újra visszatért arra a kérdésre: „Hol írja a cikk azt, amit a felperes sérelmez?” Erre Csilla jogi képviselője rendszerint azt válaszolta: „Erről szól a cikk egésze! Úgy, ahogy van.” A sokat látott bírónő meglepettsége ezen érvelés hallatán természetesen az alperes részéről is érzékelhető volt. Beperelt, bíróság elé rángatott félként talán megengedhetünk magunknak annyi értékítéletet a tárgyalásra, illetve az ellenérdekű szereplőkre vonatkozóan:
Csilla ügyvédje a kettesért felelt.
A szerkesztői asszony „alapítói, adminisztrátori, moderátori jogosítványaival” kapcsolatban is felmerült a kérdés: hol állít ilyet az írás? Az ügyvéd válasza úgy szólt: „Az egész cikk a Discord-szerveren megvalósult kommunikáción alapul.” Ezek nyilvánvalóan nem tekinthetők adekvát válaszoknak egy sajtóper keretein belül. Az ügyvédnek egyértelműen meg kellett volna jelölnie, hol szerepelnek a sérelmezett idézetek, azok miért sérelmesek a felperesre nézve, illetőleg le kellett volna vezetnie, milyen alapon tekinthetők hamis tényállításnak, avagy valós tények hamis színben való feltüntetésének. A bíróság is rámutatott arra, amit mi is jeleztünk az ellenkérelmünkben, illetve a GABO-perrel kapcsolatos első cikkünkben: bár a felperes a „hamis benyomás keltését” igyekezett felróni a szerkesztőségünknek, benyomást nem lehet hamisan kelteni, sajtóperben legalábbis semmiképp. Ez azért is fontos, mert a cikk azon elemeit, amelyeket Csilla erre hivatkozva támadott, már nem lehet hamis tényállításként támadni, legfeljebb valós tény hamis színben való feltüntetéseként; egy ilyen, konkrét esetben viszont nem jelölte meg, mi a valós tény, és mit tüntetett fel a sajtótermék hamis színben.
A bírónő is kiemelte, hogy egy, a helyreigazítási perekben szokatlan fordulat szól a javunkra, nevesül, hogy a cikk végleges változatát annak megjelenése előtt teljes terjedelmében a GABO Kiadó rendelkezésére bocsátottuk, és bár Csilla a megkeresésünkre elutasító választ adott (mely válasz megjelenik a cikkben, de lényegében közölte: nem kíván érintkezni velünk), a most bírósági úton megtámadott közlésekre a kiadó útján végül (közzététel előtt) reflektált, annak egyes elemeit hazugságnak minősítette, de ténylegesen nem korrigálta.
A tárgyalás csattanója egyértelműen az volt, amikor a bírónő megkérdezte a jogi képviselőt, Kleinheincz Csilla miért nem jött el az általa kezdeményezett bírósági tárgyalásra. Az ügyvéd úr válasza úgy szólt:
„Mert dolgozik. A munkahelyén szerkeszt.”
Ezen érv hallatán az alperesi térfél legszívesebben lefejelte volna azt a kis barna asztalkát, ahova a törvény testben és lélekben kötelezte őt helyet foglalni. Végül a bírónő fogalmazta meg az ezzel kapcsolatos aggályokat: „Én is dolgozom!” A jelenlévők mindegyike kompromisszumok árán, adott esetben munkahelye engedélyével tudott (avagy volt kénytelen) jelen lenni, és hiába a szűk határidők, képesek voltunk benyújtani az ellenkérelmet, illetve megjelentünk egy januári hétfő délutánján a Fővárosi Törvényszéken. Épp csak az nem jött el, aki miatt erre az egészre sor került, bár tény és való: Kleinheincz Csilla nem volt köteles személyesen részt venni az általa indított helyreigazítási per tárgyalásán, és úgy látszik, élt is e szabadságával (bár megjegyezzük: sokszor ki tudta volna segíteni a megbízottját).
Egy kisebb paláver bontakozott ki ügyvédünk, illetve Csilla jogi képviselője között. Utóbbi ugyanis azt szerette volna, ha egy későbbi tárgyalás alkalmával folytatódna az eljárás, tekintve, hogy nagy mennyiségű anyagot kapott tőlünk (elvégre határidőn belül a rendelkezésére bocsátottuk mindannak a közlésnek a ténybeli alapját, amelyet megtámadtak), és még nem volt ideje konzultálni az ügyfelével.
Ügyvédünk a kérelem elutasítása érdekében szólalt fel, elvégre nekünk sem volt sok időnk, hogy felkészüljünk a tárgyalásra, e kötelezettségünkben mégis helytálltunk; továbbá ügyvédünk képes volt igazolni: Csilla jogi képviselője már pénteken, tehát három nappal korábban kézhez vette az ellenkérelmet, így lett volna ideje felkészülni. Az alperesi oldal nyilván azt szerette volna, ha minél hamarabb döntés születik az ügyben, és nem kell még egy olyan tárgyalásra eljönni, ahonnan a szerkesztő asszony újfent kimenti magát azzal, hogy „dolgozik.”
A bírónő végül helyt adott a felperes kérésének: mivel az ellenkérelem kézhezvétele és a tárgyalás közötti három nap hétvégére esett, inkább úgy döntött, megmenti magát attól, hogy a másodfok a per megismétlésére kötelezze őt. A következő hétre tűzte ki az újabb tárgyalást, elegendő időt biztosítva Csilláéknak, hogy a három nappal korábban már megkapott anyagról konzultáljanak. Jövő héten azonban már akár ítélet is várható.
