1992-ben egy ún. standoff zajlott le az idahoi Ruby Ridge-ben. A tizenegy napon át tartó, több halálos áldozattal járó patthelyzet eredményeként nem csak a fegyveres civilek, de a hatósági személyek felelőssége is igencsak felmerült. Az eset jelentőségét korántsem lehet eltagadni, hiszen nem csak manifesztálta a kilencvenes években amúgy is lappangó konfliktust a fegyvertartáshoz fűződő jogukat védelmező radikális civilek és az e jogot korlátozni hivatott szövetségi kormányzat között, de olyan események láncolatát is elindította, amelyek végül brutális terrorcselekményekben tetőztek.
A szövetségi kormány pártállami eszközökhöz folyamodik
Az incidens előzménye, hogy Randy Weaver, egy ún. „survivalist” (amit ma preppernek nevezhetnénk) illegálisan adott el két puskát egy informátornak, akit az ATF (Alkohol-, dohány-, és lőfegyverügyi iroda) három évvel korábban épített be abba a fehér szeparatista közegbe, amelynek Weaver is tagja volt. Számos alkalommal találkoztak a World Arya Congress alkalmával. Egyszer meg is hívta a házába, ahol prezentálta ötletét: meg kéne szervezni az ellenállást a Cionista Kormánnyal szemben. Weaver annyira komolyan vette ezeket a nézeteket, hogy családi fotókon is olyan pólót viselt, amire az volt írva: „Csak mondj nemet a ZOG-ra” (a ZOG a Zyonist Organised Government rövidítése).
Egy máig kitartó magyarázat szerint az ATF tulajdonképpen bemártotta a kormányellenes nézeteket valló férfit, rajtakapva őt, amikor a törvényes mértéket éppenhogy meghaladva fűrészeli le házilag egy-egy puska csövét. A prekoncepciót az is erősíti, hogy az ATF be akarta szervezni Weavert, hogy jelentsen az Árja Nemzet nevű, paramilitáris szervezetről (aminek a központja pár kilométerre volt a birtokától), de ő ezt elvi alapon megtagadta, holott ezzel megmenekülhetett volna a börtöntől.
Hét hónappal később beidézték. A vádemeléskor közölték vele, hogy a tárgyalása 1991 február 19-én lesz esedékes. Ez a dátum azonban módosult, amiről nem sokkal később egy „probation officer” tájékoztatta Weavert, csakhogy téves dátumot közölt: március 20-át jelölt meg február 20-a helyett. Ennek okán a leszerelt katona nem jelent meg a tárgyaláson, amiért elrendelték a letartóztatását, majd három héttel később vádat emeltek vele szemben a távolmaradása miatt is. Egy későbbi vizsgálat megállapította, hogy ez idő alatt a hatóságok rendkívül merevek voltak, és semmilyen méltányosságot vagy rugalmasságot nem tanúsítottak a terhelttel szemben.
Ezt követően a család izolálta magát. Az otthonukként szolgáló erdei faházba vonultak vissza a hegy tetején. Olvasással, társasjátékokkal próbálták elütni az időt. Közben leveleket küldözgettek a vádhatóságnak, melyekben a gonosz Babilonra való utalgatás mellett nyomatékosították, hogy Randy nem fog megjelenni a bíróságon, nem hagyja el a házát, és aki érte jön, az pórul fog járni.
Az elővezettetésére való törekvésben közreműködött a Marshal Szolgálat is, ami 1991 februárja és 1992 augusztusa között információt gyűjtött. Így derült ki, hogy Weaver évek óta tesz olyan nyilatkozatokat, hogy szándékában áll erőszakosan konfrontálódni a rendvédelmi szervekkel. Valószínűvé vált, hogy ez az előállításánál meg is valósulna, ezért a Szolgálat alternatív megoldásokat keresett, hogy megkímélje Weaver családját, illetve a hivatalos személyeket se érje atrocitás. A közreműködők útján történő üzengetéssel is megpróbálkoztak, ám ezt az irányt az államügyész keresztülhúzta, amikor kijelentette, hogy a kommunikációban csakis az ügyben kijelölt tisztviselő lehet illetékes (akivel Weaver történetesen nem állt szóba).
Eközben a média átfogóan tudósított a kialakuló pathelyzetről. A szalagcímek egyike úgy szólt:
„A deszperádó, akit a szövetségiek is félnek letartóztatni.”
Weaver interjút is adott az egyik helyi lapnak, amiben kijelentette: bármit csinálhatnak, nem fog lejönni a hegyről.
Tűzharc az Ipszilonnál:
1992. augusztus 21-én hat marshal utazott Ruby Ridge-be, hogy megfigyelő állásokat alakítsanak ki a műveleti területen, előkészítve az akciót. Ez a nap számukra semmi egyébről nem szólt, mint hogy naprakészen tartsák a hivatalos ismereteiket: hogy megtudakolják, változott-e bármi Weaver birtokán. Ennek során a család kutyája kiszúrta a tiszteket, és ugatni kezdett. A marshalok visszavonultak, csak hogy Weaver a családtagjaival, a kutyával és Kevin Harrissel, egy jelenlévő barátjával a nyomukba eredt. A család részéről képviselt magyarázat szerint, miközben ők szarvasvadászaton voltak, a szolgálat egyik munkatársa lelőtte a kutyát, mert az ugatott, amire Randy fia, a tizennégy éves Sammy begurult és megpróbált elégtételt venni. Egy Ipszilonnak nevezett helyen tűzharcba bocsátkoztak, amelynek során az egyik helyettes marshal, Degan, illetve Sammy életüket vesztették.
Az ezt követően tett bejelentés így szólt:
A marshalok szerint Harris kezdeményezte a konfliktust: ő lőtte le Degant azután, hogy felszólították őket a fegyverletételre. A későbbi vizsgálatok ebben a kérdésben inkonkluzívak voltak: nem lehet tudni, ki lőtt először, de a Szolgálat minden jel szerint véletlenül ölte meg a fiút; nem is tudtak erről a halálesetről, amíg fel nem fedezték a holttestet egy fészerben.
Ez esetben is felmerült, hogy a hivatalos személyek szándékosan provokálták ki a konfrontációt. Azonban egy az Igazságügyi Minisztérium által lefolytatott vizsgálat feltárta, hogy a Szolgálat hosszú időn keresztül tervezte a lehető legkisebb kárral járó konfrontációt, tehát az erőforrásaikat pont az ilyen kimenetel elkerülése érdekében használták fel, mint amilyen sajnos be is következett.
“Dehát ennyi mindent bevetni egyetlen ember elfogásáért?”
Merült fel a teljes jogos kérdés, hiszen mégis csak hat ember ment a helyszínre, hogy előkészítse egyetlen ember előállítását. A marshalok mozgástere viszont kötött volt. A rendelkezésükre állt egy idézés és egy vádemelés, illetve az információ, hogy a terhelt régóta készül erőszakosan megütközni a hivatalos szervekkel. Nem volt tehát más választásuk, mint az adott módon eljárni. Az ügyészség viszont hibát követett el akkor amikor helytelenül hanyagolni kezdte annak a megoldásnak a kivitelezését, hogy közvetítők útján rángassák el Weavert a bíróságra.
Az FBI akkor került bevonásra, amikor Washingtonban kiértékelték a helyzetet, és arra jutottak, be kell vetni a túszmentésre specializálódott ún. Hostage Rescue Teamet (HRT). Mielőtt a tagjai augusztus 22-én elhelyezkedtek volna a birtok körül, eligazítást kaptak a bevetés szabályairól: amíg Weaver és Harris nem adják meg magukat, a mesterlövészek tüzet nyithattak minden fegyveres felnőtt férfira a faházon kívül.
Az utasításokat követve az FBI mesterlövésze, Lon Horiuchi egy alkalommal két, egymást követő lövést adott le: az egyikkel a „szülő kunyhó” előtt álló Randy Weavert sebesítette meg, mert az volt a benyomása, hogy egy megfigyelő feladatot ellátó HRT helikopterre akar tüzelni. A másodikat Harrisre adta le, miközben az visszavonult a faházba. Ez nem csak Harrist, de Vicky Weavert, Randy feleségét is eltalálta, aki az ajtó mögött állt.
Az ezt követő nyolc nap arról szólt, hogy az FBI munkatársai megpróbálták meggyőzni a két fegyveres férfit, hogy adják meg magukat. Richard Rogers vezette a túsztárgyalásokat. Gene Glenn pedig az FBI műveletét, aki egy sajtótájékoztatón elmondta, a hatóság hozzáállását egyáltalán nem tekinti túlzásnak, mivel odabent fiatalkorúak vannak, és ez emberi élet jelentőségét annak ellenére kell szem előtt tartani, hogy a mai világban ez némiképp elsikkadt.
Miközben ezeket mondta, odabent feküdt holtan egy családanya, akinek semmi köze nem volt az atrocitáshoz. Mivel nem tudtak róla, a túsztárgyalók hangosbemondón szólították meg az akkor már meggyilkolt asszonyt, hogy küldje ki a gyerekeket. A lelkiismeretére próbáltak hatni, amikor azt mondták, „épp palacsintát csinálunk.” Okkal gondolta a család, hogy ezzel a szövetségiek gúnyolódnak rajtuk. Az emögötti szándék valójában az volt, hogy Vickyn keresztül győzzék meg a rendkívül makacs férjet, hogy adja fel magát. Csakhogy a körülmények fényében Randy Weaver valamennyi prekoncepciója beigazolódott: a szövetségi kormány valóban nem volt egyéb számára, mint a gonosz Babilon.
Közben a helyi lapok is lehozták, hogy a Sammyre leadott lövés a boncolás alapján azonnali halált okozott. Ettől azonban a helyiek, akik ismerték a családot, a helyszínre siettek, hogy számonkérjék a szövetségieken a tragikus kimenetelt. A fehér szeparatisták is megpróbáltak fegyvert csempészni a birtokra, hogy segítsék a családot.
“Lemegyünk Bo ezredessel a hegyről!”
A patthelyzet megoldását a civilek közreműködése segítette elő. A népszerű rádiós személyiség, Paul Harvey közleményben kérte Randyt, hogy “nyúljon ki a verandán hagyott telefonért. Senki se fogja lelőni!” Megígérte továbbá, hogy segít megszervezni egy találkozót egy ügyvéddel, aki ellátja majd a védelmet a marshal megölése ügyében. A közlemény a következőképp hangzott:
Végül egy James “Bo” Gritz nevű veterán hozta meg az áttörést. A visszavonult zöldsapkás hatalmas tekintélynek örvendett a konzervatívok körében, mivel többször indult harmadik jelöltként az elnöki posztért (sikertelenül). Gritz le-föl mászkált a hegyen, próbálta meggyőzni Weavert, hogy engedje ki a sérült Harrist, mert meghalhat, és az az ő hibája lesz. Felment egy hullazsákkal, hogy levigye Vicky testét, végül azzal győzte meg az esedékes halálukra felkészült Weavert, hogy ha már eddig eljutottak, nehogy itt feladja. Aztán Randy azt mondta a lányainak:
„Szedjétek a cuccotokat! Lemegyük Bo ezredessel a hegyről.”
Augusztus 31-éig bezárólag Weaver és Harris is megadták magukat. A lányok úgy hagyták el a házat, hogy fel voltak készülve rá, hogy bármelyik pillanatban végezhet velük egy mesterlövész.
Az FBI ezt követő magatartása is inadekvát volt. A helyszínt nem biztosították megfelelően, hanyag volt a bűnjel kezelés is, mindez pedig kihatással volt a későbbi bírósági tárgyalás kimenetelére. A Minisztérium szakértői megállapították, hogy a halált okozó fegyverhasználat nem volt indokolt. A mesterlövész arra hivatkozott, hogy vészhelyzet állt fenn, és ő a feljebbvalók utasítása alapján cselekedett. Emiatt Horiuchit vád alá helyezték, de később felmentették. Az ügyészség is meggondolatlanul járt el, amikor hiányos bizonyítékok alapján próbált összeesküvés miatt is vádat emelni, ráadásul az esküdtszéknek is indokolatlanul prezentált olyan rasszista bűncselekményekkel kapcsolatos bizonyítékokat, amelyek csak érintőlegesen voltak átfedésben a vádlottak tevékenységével. Mindezek mellett úgy próbáltak kardoskodni a halálbüntetés mellett, hogy a bírói fórumok teljesen evidensé tették, hogy a vádbeli cselekmény büntetése nem lehet halálbüntetés.
Az amerikai Igazságügyi Minisztérium az ügy folyományaként ajánlásokat fogalmazott meg a hasonló fiaskók elkerülése érdekében:
- A szövetségi tisztviselőknél legyen egységes policy a fegyverhasználatra. Pontosan meg kell határozni azokat a körülményeket, amelyek fennállása esetén alkalmazható az ún. deadly force.
- Legyen elérhető egy, képzett krízis menedzsereket is magába foglaló Crisis Response Team. A taktikai csapatoknak álljon rendelkezésére a vádhatóság részéről egy krízishelyzetekre szakosodott, kvázi egy speciális ügyész, hogy jogi tanácsokat adjon.
- Jöjjön létre egy panel az FBI-nál, amely a lövöldözéses incidenseket követően lefolytatott belső vizsgálatokat hivatott tanulmányozni.
- Javuljon az együttműködés a szervek, de leginkább a vádhatóság és az FBI között.
- Az FBI területi irodái ilyen esetekben vegyék igénybe a főhadiszálláson működő Evidence Response Teamet.
A Határőr magazin 1995. évi 23. számában publikált, új fegyverhasználati elvekről szóló cikke szerint Louis Freeh, a Szövetségi Nyomozó Hivatal igazgatója a szenátusi meghallgatásán elismerte, hogy az ügynökség emberei súlyos hibákat követtek el egy 1992-ben történt rajtaütés során. Az FBI második emberét lefokozták, három FBI-ügynököt felfüggesztettek, egy börtönbe került, Randy Weaver családja pedig 3,1 milliós kártérítést kapott, amiért a tűzharcban a felesége és a gyereke életét vesztették.
Források:
Határőr magazin 1995. évi 23. száma (Arcanum adatbázis)
Ruby Ridge | American Experience | PBS
Bo Gritz reflects on Ruby Ridge siege 28 years later | Las Vegas Review-Journal