A kismegyeri Rémpofáról szóló cikkünkben szemléltettük az egyik legnevesebb hazai ufókutató, Sós Tibor életútját: azt, hogy mi hozta el Szegedre, illetve milyen benyomás érte, amikor úgy döntött, a hivatásos sportolói életet maga mögött hagyva a hazai paranormális jelenségeket fogja kutatni.
Tudósítói karrierjének egyik első állomása Debrecen volt. 1992 júniusában, egy erdőségben Komádi Károly vadőr „éjszakai területellenőrző körútjáról” indult haza; áthaladt a Polgártanya melletti csemetekerten, átjött egy kis fahídon, majd egy erdőszéli tisztás mentén különös jelenségre lett figyelmes: egy furcsa fényt vett észre „a háta mögött balról.”
Arra gondolt, talán orvvadászok pásztázzák a kukorica vetést, ezért lerakta a kismotort, vállára vette a puskát, és elindult visszafelé az ösvényen. A kis tisztás széléhez érve földbe gyökerezett a lába, ugyanis az erdősáv szélénél, nagyjából 150 méterre egy fénylő gömböt megpillantott meg a fák felett. Szép lassan, hangtalanul ereszkedett lefelé, és a földtől körülbelül egy méter magasságban megállt. A vadőr a szemét mindvégig rajta tartva, szép lassan elindult a fényjelenség irányába.
Amikor közelebb ért, már tisztán kivehető volt az objektum formája: gomba alakú volt, függőleges oldalakkal és szögletes ablakokkal. A kupola alakzatból erős fény áradt az alatta lévő fűre. A tárgy mérete Károly számára „kis Polski Fiat nagyságúnak” tűnt.
„Gondoltam, lesz, ami lesz, még közelebb megyek” – számolt be Károly a Komárom-Esztergom Megyei Hírlapnak. Ekkor a tárgy jobb felső részéből ívhegesztő fényhez hasonló színű fénycsóva villant fel. Mint valami nagy tapogatókar, átpásztázta maga körül a terepet.
Talán félúton járhatott az ismeretlentől, amikor megtorpant. Nem tudta, mitévő legyen. Megfordult a fejében, hogy talán őt keresi a fénycsóva, de az közben áthaladt rajta is, majd eltűnt. A vadőr továbbindult.
„Amikor úgy harminc-negyven méterre lehettem az ufótól, egyik pillanatról a másikra erős fuvallat hangját hallottam, és ezzel egyidőben erős hideg levegő csapott meg. Ettől a pillanattól kezdve furcsa érzés kerített hatalmába. Azonnal megálltam, megfordultam. Úgy emlékszem, még a kezemet is felemeltem, és elindultam visszafelé. Úgy lépkedtem merev testtel, hogy még hátra sem mertem nézni. Még a motorom mellett is elmentem, de nem mertem odamenni, hogy beindítsam. Már jóval túlhaladtam a jó öreg mopeden, mikor először vissza mertem fordulni, de abban a pillanatban egy erős fénycsóva a szemembe világított. Ez a kísérlet még háromszor megismétlődött, míg elértem az első tanyáig. A fény végig rajtam volt. Az ezután következő párszáz métert nem tudom, hogyan és mennyi idő alatt tettem meg, mert csak arra emlékszem, hogy már ott állok a kapu előtt.”
Károly izgatottan zörgette fel ismerősét, de a helyszínre visszaérve a mopeden kívül már semmit nem találtak. Sós Tibor és az Ufók nyomában című dokumentumfilmen dolgozó stábja is elmentek a helyszínre, azonban ők sem bukkantak semmiféle nyomra.
Csak a műsor elkészülte érdekében készített felvételek visszanézése közben derült ki, hogy a tisztáson még mindig kivehető egy halovány, négy méter átmérőjű körgyűrű, mely azonos jegyeket mutatott a „sándofalvi ufóleszállás” helyszíne is.
Források:
Komárom-Esztergom Megyei Hírlap, 1996. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)
Nulladik Típusú Találkozás, 1993 (2. évfolyam, 1-10. szám)
Ufókrónika-sorozat 1.: Az ufók nyomában 1993
A borító forrása: Midjourney