Megszólalt a Gabriel Wolf művésznéven publikáló Farkas Gábor író, black metál zenész, az azóta megszűnt Arte Tenebrarum könyvkiadó egykori főszerkesztője, illetve bestsellerként emlegetett írója.
Mint megírtuk, az Arte Tenebrarum több esetben bocsátkozott fenyegetésig fajuló konfliktusba egyes szerzőikkel, kritikusaikkal, gyakran megkérdőjelezhető eszközöket alkalmazva velük szemben, így a kiadó képviselőitől nem volt idegen az sem, hogy kamuprofilokkal zaklassák az általuk antagonizált személyeket. A kiadó vezetője, egyben Gabriel Wolf felesége, F.L. nem csak feljelentette rágalmazásért az egyik szerződött írójukat, de rendszeresen informálta hírlevél-feliratkozóit arról, hol tart az általa kezdeményezett rendőrségi ügy. E gyakorlatáért a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság később elmarasztalta az Arte Tenebrarumot. Az első tárgyalásra sor is került az ügyben, azonban a bírónő kénytelen volt azt elhalasztani, mivel a feljelentő külön hiánypótlásra sem nyújtotta be az általa sérelmezett közléseket, amire alapozta volna a vádját. Ezt követően F.L. elállt a büntetőper folytatásától.
A Szürke Zóna Podcast háromrészes sorozatban tárgyalta az Arte Tenebrarum körüli zavarokat. Az első epizód után több „Arte-károsult” is felkereste a szerkesztőséget, hogy beszámoljon saját történetéről, amelyek végül a sorozat részét képezték.
Azóta a házaspár elzárkózott a nyilvánosságtól. Nem mutatnak olyan aktivitást, amiből kiderülne, mivel foglalkoznak. A Szürke Zóna Podcast műsorvezetőjének viszont sikerült felvennie velük a kapcsolatot, erre válaszul derültek ki az alábbi fejlemények:
Gabriel Wolf körülbelül egy éve kiszállt az irodalmi szakmából, ma már egyáltalán nem foglalkozik vele, ahogy olyanokkal sem, akik Magyarországon „szakmailag irodalommal” foglalkoznak. Egy éve „a nyugodt élet érdekében” minden ilyen ismerősével megszakította a kapcsolatot és teljesen új életet kezdett. Már nem írásból él, mással foglalkozik. Tervei szerint többé nem is fog könyvet írni, mint ahogy kiadót sem áll szándékukban nyitni a jövőben. Az Arte Tenebrarumot azért zárták be, mert elegük lett abból, hogy a rágalmazójuknak kimondottan örömöt okoz, ha beléjük rúghat, és hogy „bármit, amit állít, mindenki készpénznek vesz, csak azért, mert annyira hangosan mondja, hogy mindenki felkapja rá a fejét”. Emiatt nem követi azt, hogy róla/róluk miket hordanak össze.
Válaszából kiderül, hogy szerinte mindaz, amit az Arte Tenebrarumról terjesztenek, nem igaz, ezt pedig annak az írónak rótta fel, aki „végig a rágalomhadjárat vezetője volt”. Nem nevezte meg, de az előzményeket ismerve feltételezhető, hogy Koncz „Mars” Jánosra utalt. Szerinte ugyanis a Buborékember című könyv szerzője „kiszemelte” őt arra, hogy tönkretegye. Úgy véli, Koncz „aljas (anyagi okokból)” kezdte módszeresen lejáratni az Arte Tenebrarumot, hogy lesöpörje őket a szakmai pályáról, mivel akkoriban már szervezte a saját, új, megnyitandó kiadóját, és nem akart magának (magánál régebbi, jobban befutott, sikeresebb) konkurenciát. Wolf szerint Koncz János sosem akart az Arte szerződött írója lenni, csak „olyan üzleti és írói fogásokat akart ellesni, amiket majd a saját kiadójához felhasználhat”.
Amellett, hogy nem követi, „az a bizonyos rágalmazó mit művel”, rögzítette, hogy a konfliktusukat Koncz részéről „egy előre kitervelt szakmai támadásként” értékeli, aminek „a legnagyobb része (önmaga sajnáltatása nyilvános felületen) csupán színjáték.” Mint írta:
„A valós indoka arra, hogy minket támadott és rágalmazott, az volt, hogy ő is kiadót készült nyitni, és azt akarta, hogy mire megnyitja, mi már ne legyünk számára konkurencia.”
Szerinte a magatartásával/gyűlölködésével csak magát járatja le. Wolf közölte, még nem hallott olyan sikeríróról, aki úgy kezdte a karrierjét, hogy többször feljelentették, és ez mindenkinek annyira imponált volna, hogy azonnal megszerették. Ezen a ponton rögzítette, az F.L. által tett feljelentést „a rendőrség elsőre el is fogadta, hogy jogos”. Úgy tartja, Koncz „Mars” János eleinte behízelegte magát a kiadójukhoz, utána pedig a hátuk mögött őrülteknek és csalóknak nevezte őket, amiről hetekig nem is tudtak, mert közben ők éppen Koncz János kiadandó regényét szerkesztették „jóhiszeműen, legjobb tudásunk szerint”.
Leszögezte továbbá: nem igaz, hogy sok íróval lett volna problémájuk. Neki egy szerzővel volt komoly vitája, aki saját maga jelezte, hogy szerződést kíván bontani, mert személyes nézeteltérésük támadt. Róla elmondta, eredetileg úgy keresett fel Wolfot, hogy „én vagyok a kedvenc írója, és szerinte én vagyok az ország legjobb jelenlegi írója.” Ő rábeszélte, hogy próbáljon meg írni. Így is lett.
„Onnantól kezdve azonban már (hogy ő is írt) irigykedni kezdett, és akinek a műveiért korábban rajongott, arra akkor már utálattal vegyes irigységgel nézett. Tehát nem csoda, hogy nem tudtam kijönni egy olyan emberrel, aki így érez.”
A konfliktusmentes működésüket szerinte az bizonyítja, hogy öt éves fennállásuk alatt 240 író szerződött be az Artéhoz, „köztük Nemere István is, Böszörményi Gyula, Nemes István novellákkal”, akikkel nem volt konfliktusuk. Azt, hogy ennek ellenére íróik és olvasóik nem védték meg őket a rágalmaktól, azzal magyarázza, hogy az egyszerű, jóravaló, jóindulatú emberek kerülik a botrányt és a sárdobálást, és általában távol tartják magukat ettől.
„Ezt nevezhetjük cserbenhagyásnak is, vagy akár emberi természetnek. De attól még igaz: a mi esetünkre nézve mindenképpen.”
Wolf úgy fogalmazott: a 240 emberből nagyon sokan tartoztak volna az Arténak hálával a rengeteg szakmai segítségért, nyelvtani, írástechnikai (ingyenes) oktatásért (amely utóbbiért nem fizetett soha senki, csupán a kiadásért és a szerkesztésért), ingyenes, szívességekből elvégzett munkákért és általuk fizetett olyan extra reklámokért, amelyek még a szerződésükben sem voltak benne. Mégsem álltak ki mellettük, mert mint ahogyan ezt szó szerint több író is leírta neki: „Nem szeretnék belebonyolódni” vagy „Nem szeretném, hogy ha a rágalmazótok rám is rám szállna”.
Az Arte korrektségét a következőkkel is hangsúlyozni kívánta:
- Szerinte egy „nárcisztikus pszichopatával” (aminek a rágalmazó nevezte őt) nem lenne képes 238 ember zökkenőmentesen, eredményesen kijönni úgy, hogy nagy tempóban jelennek meg a kiadványok egymás után.
- Őket az ötéves fennállásuk alatt nem jelentette fel senki, nem is követtek el semmilyen törvénytelenséget (mert ha így lett volna, akkor a rágalmazójukhoz hasonló emberek már rég feljelentették volna érte).
- Adózási kérdésben sem érte őket olyan vád (akár a NAV részéről számonkérés), hogy ne lenne maximálisan korrekt és tisztességes F.L. vállalkozása. „Mindig mindenről számlát adtunk, minden könyvelési teendőt nagyon komolyan vettünk, és minden szabályt betartottunk. Adótartozásunk sem volt egyszer sem.”
- Sosem szegték meg a kiadói szerződést. „Ha így lett volna, akkor bepereltek volna minket a szerzők, de ilyen sosem történt.”
Wolf úgy vette észre, sokan a könyvreklámjaikba kötöttek bele, tényként állítva, hogy „csalnak bizonyos dolgokban”. Ezzel kapcsolatban kijelentette: egyrészt soha nem követtek el törvénytelenséget (ebből adódóan csalást sem), másrészt azért, mert egy reklámozási stratégia valakinek nem szimpatikus, az attól még lehet maximálisan törvényes.
„Mi kizárólag olyan módszereket használtunk, amit minden más kiadó ugyanúgy használ.”
Szerinte ugyanis mivel minden legális cég és vállalkozás igyekszik reklámozni a termékeit, csak „a többi céget nem szemeli ki magának valaki azzal a céllal, hogy tönkreteszi”.
Végezetül leszögezte: valóban bestseller volt számtalan regénye a GooglePlay-en, ő ezt semmilyen módon nem manipulálta. Nem is állt szándékában ilyen eszközökkel élni.
„Tisztességes emberek vagyunk, akiket egy ember kipécézett magának arra, hogy ellessen tőlük szakmai fogásokat, mert ötéves gyakorlatuk (sic) volt benne, utána pedig tönkretett szakmailag azért, mert azt hitte, hogy attól az ő új kiadója egyeduralkodó lesz, és sikeres. Nem tudom, azóta megvan-e még a kiadója, és sikeres(volt)-e egyáltalán, mert nem érdekel, de szerintem nem az a sikeres vállalkozás indításának kizárólagos (vagy akár működő) módja, hogy tönkreteszünk egy, a miénkhez hasonló népszerű vállalkozást. Nem csak egyetlen sikeres kiadó létezhet Magyarországon. Létezik sok, és létezhetett volna az övé úgy is sikeresen, ha minket egy az egyben békén hagy. Valamiért úgy érezte, hogy mellettünk nem lehet sikeres. Szerintem lehetett volna, mert a siker kulcsa nem mások eltaposása, hanem a szorgalom, a tehetség, az alaposság és az, hogy vegyük komolyan azt, amit csinálunk.
Mi, amikor a feleségem kiadót nyitott, senkit sem tapostunk el előtte, és senkit sem támadtunk le, mégis lett öt év alatt 240 szerződött írónk és vagy 16 sikeres antológiánk (a pontos számát már nem tudom, mert régóta nem foglalkozom a témával, és nem tartom számon: mint mondtam, új életet kezdtem, és teljesen mással töltöm az időmet).”
Eddigi passzivitását azzal magyarázta, hogy ha Koncz minden hazugságára, rágalmára válaszolna íróknak, olvasóknak, érdeklődőknek, akkor a felesleges számonkérés soha nem érne véget. Wolf úgy véli, ha rágalmazójuk egy újabb „rágalomjellegű” állítást közölne, máris magyarázkodhatna róla, hovatovább még bizonyítékot is fel tudna mutatni arról, hogy igazat beszél. Noha Koncz Jánossal már nem foglalkozik, Wolf belefáradt abba, hogy reagáljon a vele kapcsolatos vádakra, mivel úgy fogalmazott:
„Másnap a minket lejárató személy megint kiír valamit, amit aznap talált ki.”
Magyar nyelven irodalmi témában egyáltalán nem tervez interjút adni, külföldi zenei magazinoknak viszont igen. Mint írta: „Engem zenészként huszonkilenc év alatt soha nem bántott senki, ezért semmi okom elzárkózni előlük, de irodalmi témákról (a volt kiadónkról, a regényeimről, a minket támadó emberekről és az általuk terjesztett hazugságokról) nem nyilatkozom kérdezz-felelek jellegű interjúkban.”
Gabriel Wolf a nekünk írt magánlevél közzétételéhez hozzájárult, melyet itt lehet elérni.
Borítókép forrása: Interjú az Arte Tenebrarum kiadóval – KRISZ NADASI WRITES